2019. április  26., péntek, Ervin
   
MÉHES György
MÉHES György

1916. május 14. Székelyudvarhely – Budapest, 2007. április 10.

ÉLETRAJZ

Kossuth-díjas író

Családi neve: Nagy Elek

Írásain nemzedékek nevelkedtek fel Erdélyben és Magyarországon egyaránt. Az író 1916. május 14-én született Székelyudvarhelyen, Nagy Elek néven. Családja 1917-ben költözött Kolozsvárra. A jogi egyetem elvégzése után több újságnál dolgozott, 1938 és 1944 között a Pásztortűz és a Keleti Újság munkatársa volt, kezdetben színikritikákat, publicisztikát írt. Pályáját a második világháború előtti szellemi áramlathoz kapcsolódva kezdte.

A háború utáni diktatúra éveiben pártonkívülisége miatt több támadás érte, újságíróként elhallgatásra ítélték, saját nevén nem publikálhatott. Ekkor vette fel egyik matematikus őse tiszteletére a Méhes György nevet.

Az 1950-es években csak gyermekeknek szóló munkái jelenhettek meg, egymás után jelentek meg meséi, meseregényei: a Gyöngyharmat Palkó és más mesék, a Kárpátok kincse, a Szikra Ferkó, a Virágvarázsló. Mese- és ifjúsági íróként vált ismertté, a második világháború utáni erdélyi gyermekirodalom atyja. 1956-tól a Napsugár című gyermekfolyóirat meseírója volt.

A hatvanas évektől számos drámát, vígjátékot írt, sikerrel játszották színdarabjait az erdélyi színházak. Műveiben a társadalmi feszültségek kimondására, az erkölcsi igazság keresésére törekedett.

A felnőtt olvasók számára írt regényei a hetvenes évek végétől jelentek meg. Orsolya című regényét 1977-ben publikálta. Az 1982-es Bizalmas jelentés egy fiatalemberről című regénye különösen felkeltette a kritika és az olvasók érdeklődését. Az önéletrajzi ihletésű regény a második világháború alatti évek eseményeit idézte fel. A Trianon előtti és utáni erdélyi társadalmat az emberi sorsok alakulásának bemutatásával örökítette meg ezekben a regényekben, hiteles képet ad a háború sújtotta magyarság életlehetőségeiről, a korszak erdélyi társadalmáról.

1986-os kisregényeit, köztük a Gina címűt, valamint az 1977-ben megjelent Kolozsvári milliomosok című regényét a kritika nem méltatta figyelemre.

A Magyarországra áttelepült írónak 1990 után sorra jelentek meg írásai, a budapesti Ulpius-ház sorozatában jelentek meg válogatott művei, és a kolozsvári Erdélyi Híradó Kiadónál. Ekkor vált az egyik legolvasottabb szerzővé, regényei küzül legolvasottabb a Szép szerelmek krónikája és a Kolozsvári milliomosok. Utolsó hónapjaiban is alkotott, 2007-ben, 92 éves korában ünnepelt íróként hunyt el, feleségéről szóló Egyetlenem című hattyúdalának befejezése után.

Önálló köteteinek száma meghaladja a negyvenet. Főművének a Kolozsvári milliomosok című regényt tartják, olyan gyermekirodalmi gyöngyszemekkel ajándékozta meg olvasóit, mint a Szikra Ferkó vagy a Világhíres Miklós.

Munkásságát 2002-ben Kossuth-díjjal ismerték el. Nemzetközi elismerését a Bécsi Európai Akadémia díjának odaítélése jelentette.

MŰVEI

Gyermek-és ifjúsági írásai:

  • Verőfény (regény, 1952);
  • Gyöngyharmat Palkó és más mesék (1954);
  • Kárpátok kincse (regény, 1955);
  • Szikra Ferkó (regény, 1956);
  • Gyémántacél (kalandos regény, 1956);
  • Virágvarázsló (mesék, 1957);
  • Világhíres Miklós (1958);
  • Veronka (elbeszélések, 1959);
  • Három fiú meg egy lány (regény, 1960);
  • Az a bizonyos Vitalit ügy (regény, 1961);
  • Utazás Nárittyenbe (vidám mesék, 1962);
  • Kékruhások (regény, 1962);
  • Micsoda társaság (regény, 1966);
  • Győzelmes Gábriel (meseregény, 1967);
  • A kígyószemű toll (mesék, karcolatok, 1968);
  • Tatárok a tengeren (regény, 1971);
  • Ártatlanok bandája (csodálatos történet, 1974);
  • A tizenkét éves felnőtt (ifjúsági regény, 1979);
  • Egy tucat léggömb (mesék, karcolatok, 1983);
  • Murok Matyi kalandjai (mesék, elbeszélések, 1985);
  • Hét kedvenc unoka (regény, 1989).

Regényei:

  • Leleplezem a családomat (Kolozsvár, 1972);
  • Kilenc vesszőparipa (Kolozsvár, 1976);
  • Orsolya (1977);
  • Bizalmas jelentés egy fiatalemberről (1982);
  • Mindenkinek nehezebb, mint másnak (két kisregény, 1986).
  • Kolozsvári milliomosok (1997)
  • Szép szerelmek krónikája (2002)
  • Gina
  • Emmi (2007)
  • Egyetlenem (Budapest, Ulpius-ház, 2009)

Színpadi művei:

  • Négy vidám játék (Asztalos Istvánnal, Méliusz Józseffel, Sütő Andrással közösen, 1959)
  • A mester és tanítvány (színjáték, Mv. 1966)
  • Fele se tréfa (színjáték, Nv. 1968)
  • Noé bárkája (négy színmű, a címadón kívül: Barbár komédia; 33 névtelen levél; Mi férfiak. 1969)
  • A járókelő – Ha nincs kilincs (két színjáték, 1970)
  • Mozaik (színjáték, 1970)
  • A zsebrevágott osztály (gyermekszíndarabok, Csíkszereda, 1970)
  • Heten, mint a gonoszok (színjáték, Bp. 1972)
  • Duplakanyar (színművek: a címadón kívül: A nagyenyedi két fűzfa; A peleskei nótárius; Heten, mint a gonoszok, 1976)
  • Felebarátaink (színpadi riport öt képben, 1977)
  • Szép piros alma (vígjáték egy felvonásban, 1977)
  • Istentelen Ábrahám (vígjáték egy felvonásban, 1979)
  • Az nem igaz, hogy ez igaz (négy színjáték, a címadón kívül: Drága gyermekeim; Egy roppant kényes ügy; Kir Januli. 1984)
  • Jerikó (Színház, Bp. 1983).
IRODALOM ÉS FORRÁSOK

  • Hermann Gusztáv: Székelyudvarhely művelődéstörténete. Jegyzetek: Hermann Gusztáv Mihály. A Kislexikont kiegészítette: P. Buzogány Árpád. 2. bőv., jav. kiadás.Csíkszereda, Pro Print Kiadó, 2015.
  • Orbán János Dénes: Bizalmas jelentés egy életműről (Méhes György-monográfia), Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 2001
  • Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. Online változat.

Online források:

  • Gyermekirodalmi rendezvénnyel elmlékeznek Méhes Györgyre a Bulgakovban. Transindex.ro
  • Elhunyt Méhes György író. Transindex.ro