2024. november 01., péntek, Marianna
Algyógy, 1885. – Kolozsvár, 1941.
|
ÉLETRAJZ
Orvos, közéleti személyiség.
Édesapja Dicsőszentmártonban volt orvos. A középiskolát Szászvárosban végezte, Egyetemi tanulmányait Budapesten. 1909-től három évig a kolozsvári sebészeti klinikán volt tanársegéd. 1912-től a csíkszeredai kórház főorvosa volt, 1925-től ugyanott igazgató. Kiváló sebészorvosként említik, évekig ő volt az egyetlen képzett sebészorvos Csíkban. Az ő nevéhez kötődik a modern orvosi ellátás bevezetése Csíkszeredában, elsőként alkalmazta a röntgen-vizsgálatokat, rendszeresítette a laboratóriumi vizsgálatokat, és 1912-ben létrehozta a kórház sebészeti osztályát. 1926-ban sebészeti magánszanatóriumot nyitott Csíkszeredában. Családi házát (a dr. Filep-féle ház, a mai Petőfi és Venczel József utca sarkán) új szárnnyal bővítve rendezte be a Hirsch-szanatórium néven ismert, a kor modern igényeinek megfelelő magángyógyintézetét. 1918-ban kötött házasságot Filep Judittal, feleségével együtt aktív résztvevője volt a két világháború közötti évek csíkszeredai kulturális életének, a jótékonysági tevékenységből is kivették a részüket. Házuk nyitott volt a városba látogató híres emberek számára, 1932-ben náluk vendégeskedett egy angol csoporttal Szentgyörgyi Albert, a későbbi Nobel-díjas tudós. 1937-ben Hirsch Hugó megbetegedett, közel három évtizedes csíkszeredai orvosi szolgálat után 1940-ben családjával Kolozsvárra költözött. Kolozsváron hunyt el, mint csíksomlyói konfrátert (a szerzetesrend tiszteletbeli tagját) a kegytemplom kriptájában temették el. Dr. Nagy András adatai szerint Hirsch doktor magánszanatóriumát 1937-ben a Szent Vincés Betegápoló Rend vásárolta meg, valójában 1948-ban az épületet felesége, Filep Judit nevéről államosították.
IRODALOM ÉS FORRÁSOK
- Magyar Városok. Budapest, 1941.
- Nagy András: Városkép és ami hozzátartozik. Csíkszereda, Pallas Akadémia, 2006., p. 57-58.
- Szabó Katalin [Daczó Katalin]: Visszajátszás. Csíkszereda. Státus Kiadó, 2000., p. 159-165.
- Vofkori György: Csíkszereda és Csíksomlyó képes története. Békéscsaba, 2007.
|
|