2019. április  23., kedd, Béla
   
XÁNTUS János
Vasárnapi Újság. Pest, 1862. február 9.
XÁNTUS János

Csokonya, 1825. október 5. – Bp., 1894. december. 13.

ÉLETRAJZ

Néprajzkutató, etnológus, világutazó, természetkutató.

Névváltozatok: Xantus János; az Amerikai Egyesült Államokban ismert neve: John Xantus de Vesey

Xántus János a XIX. századi utazók egyik jelentős alakja, etnográfus, természettudós, a magyar néprajzi muzeológia megteremtője.

A Somogy vármegyei Csokonyán született, a székely eredetű csíktaplocai Xantus család leszármazottja. Az őseik a 16. század elején görög földről (valószínűsíthető, hogy macedónok voltak) települtek be Erdélybe. Szerzetes leszármazottjuk helytelenül X-esítette, latinosította az eredetileg Santhos vezetéknevüket.
A család Székelyföldről költözött át a Dunántúlra, apja, Xántus Ignác a Széchenyi-család Somogy megyei birtokainak jogi ügyintézője, 1828-ban Somogy vármegye főügyésze volt.
Xantus János a gimnázium első évét Győrött a bencés gimnáziumban végezte, majd Pécsre került a püspöki líceumba. Pécsett 1844-45-ben magánúton kiváló eredménnyel végezte el a jogtudomány két évfolyamát, 1847-ben Pesten ügyvédi vizsgát tett.
1848 nyarán a nemzetőrség lelkes szervezője volt Somogyban, majd tüzér a pákozdi ütközetben. Ezután a komáromi erődvárban lett tüzér főhadnagy. Egy felderítés során Érsekújvár térségében fogságba esett. Pozsonyba toloncolták, majd egy csehországi fogolytáborba került, ahol besorozták az osztrák hadseregbe közlegénynek. Csapatától kétszer is megszökött kalandos körülmények között, s 1850-ben Londonba emigrált,1852. május 8-án továbbment az Egyesült Államokba.
Volt újságkihordó, matróz, boltossegéd, könyvkereskedő, zongoratanár, gyógyszerész, nyelvtanár, csatornaásó, kubikos.
1856 decemberétől küldte haza Amerikából írott leveleit. Levelek Éjszakamerikából címmel Pesten 1858 nyarán jelent meg levelézése.
Indiana állam területén topográfiai felméréseket végezve (1853 Texas; 1855 Kansas; 1857 D-Kalifornia) állat- és növénytani anyagot gyűjtött a Smithsonian Institution számára; az intézet segítségével az Magyar Néprajzi Múzeum is kapott tőle anyagot.
1858 – 1861 közt az USA tengerészeti mérnökkarának kapitányaként meteorológiai megfigyeléseket végzett a Csendes-óceánon.

1858 őszére elkészült az Utazás Kalifornia déli részeiben című kötet kézirata, mely 1860 elején jelent meg Pesten. Ezek hatására Karl May engedélyt kért Xántustól, hogy Winnetou és az indiánok sápadt arcú barátját, Old Shatterhandot róla mintázhassa meg.
Publikációi, állat- és növénytani gyűjtőmunkájának elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia 1859 decemberében levelező tagjává választotta.
1861. november 18-án érkezett vissza Magyarországra, az időközben Győrött letelepedett családjához. Nemzeti hősnek kijáró tisztelet és zajos ünneplés vette körül Győrött, Csornán, Fehérváron, Rév-Komáromban, Tatán és Pesten. A pesti ünnepségekből politikai demonstrációk lettek, az ifjúság nem a világjáró tudóst, hanem a szabadságharcos Xántust ünnepelte.

A politikai körülmények miatt 1862-ben újra visszautazott az Egyesült Államokba, New Yorkba. Utazásának egyes állomáshelyeiről színes tudósításokat küldött a győri lap számára Levelek külföldről címmel.
1862 decemberében az USA mexikói konzuljának nevezték ki, 1863 júliusában konzuli állásából felmentették, s hajóbiztosítási ügynökként tevékenykedett.
1864. július 16-án végleg hazajött, megromlott egészsége miatt Ó-tátrafüredre utazott gyógykezelésre, majd erdélyi körutat tett, meglátogatta Csiktaplocán rokonait.
Részt vállalt a pesti állatkert létrehozásában, amelynek első igazgatója volt megnyitástól (1866) 1868-ban a kormány megbízásából DK-ázsiai expedícióra indult.
Értékes gyűjteménye lett a Néprajzi Múzeum alapja. 1872-től az Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának őre, 1873-tól igazagatója volt. Önálló néprajzi múzeum megalapításán munkálkodott, mely csak élete alkonyán valósult meg.

Munkásságának eredményeit számon tartja a néprajztudomány, a muzeológia, a természettudomány és a geográfia. Több növény- és állatfaj tudományos neve állít emléket Xántusnak: az őszirózsafélék családjába tartozó Chaenactis xantiana, az állatvilágban a kolibrifélék közül a Hylocharis xantusii, a gekkófélék közül a Phyllodactylus xanti, sőt, a pikkelyes hüllők egyik családjának tudományos neve Xantusiidae.

Pestre költözése után is gyakran járt Győrben. Elborult elmével, 69 éves korában hunyt el, hamvait a Kerepesi temető díszsírhelyén helyezték örök nyugalomra.

MŰVEI

Magyarul megjelent főbb művei:

  • Xantus János levelei Éjszakamerikából. Közli Prépost István, Pest 1858;
  • Utazás Kalifornia déli részeiben. Pest, 1860;
  • A közoktatási minister megbízásából 1869 – 70-ben Keletázsiában…gyűjtött…népismei tárgyak leíró sorozata. Pest, 1871;
  • Vezető a Magyar Nemzeti Múzeum népismei gyűjteményében. Bp., 1874;
  • Néhány hét Ceylon szigetén. Bp., 1877;
  • Úti emlékek Singapore és vidékéről. Győr, 1879;
  • Borneo szigetén. Győr, 1879.
  • A térképkészítésről. Pest, 1880.
IRODALOM ÉS FORRÁSOK

  • Csíktaplocai Xántus János. In. Hazánk s a külföld. Bp., 1865. márc. 12., 11 sz., p. 161.
  • György Aladár: X. J. [Nekrológ]. In: Földrajzi Közlemények, 1894. 22. k. 9. f. p. 377;
  • Mocsáry Sándor: Emlékbeszéd X. J. I. Tagról. In: MTA Emlékbeszédek, Bp., 1899;
  • Csíktaplocai Xantus János. In: Magyar Nép. Kolozsvár, 1925. március 21.
  • Miller Madden, Henry: X. Hungarian naturalist in the pioneer West. Palo Alto, 1949;
  • Sándor István: X. J. In: Acta Ethnographica, 1953. 3. sz.;
  • Allodiatoris Irma: X. J. (Bp., 1955);
  • Sándor István: X. J. amerikai néprajzi tanulmányai. In: Néprajzi Értesítő. 1957;
  • Könnyű László: John X. Hungarian geographer in America. Köln, 1965.
  • Magyar Életrajzi Lexikon. Online változat
  • John Xantus. Smithsonian National Museum of Natural History Online
EMLÉKEZETE, UTÓÉLETE

1951-ben Győrött múzeumot neveztek el róla, 2000-ben a nevét viselő budapesti idegenforgalmi középiskolában felavatták mellszobrát, Domonkos Béla szobrászművész alkotását. A ma Csíkszeredához tartozó Csíktaplocán az általános iskola viseli Xantus János nevét.