OFM, ferenc-rendi szerzetes, csíksomlyói házfőnök, tartományfőnök.
A gimnáziumot Csíkszeredában végezte. 1938. október 6-án lépett be a rendbe, teológiai tanulmányait 1939-1943 között Vajdahunyadon végezte, 1942. október 8-án ünnepélyes fogadalmat tett, 1943. június 20-án pappá szentelték. 1948-ban Kolozsváron a Bolyai Tudományegyetemen román-francia szakos tanári oklevelet szerzett. 1943-ban Kolozsváron, 1948-ban Székelyudvarhelyen hitszónok. 1951. augusztus 20-án rendtársaival Máriaradnára hurcolták, 1952-1961 között Désen kényszerlakhelyes házfőnök. 1961. június 26-án letartoztatták, 1962-ben a szocialista rend elleni uszítás vádjával 3 év börtönre ítélték, 1964-ben közkegyelemmel szabadult. Szabadulása után Szentágotán plébános, 1970-től Csíksomlyón szónok, a kegytemplom igazgatója, házfőnök.
1979-től az Erdélyi Ferences Rendtartomány tartományfőnöke, autóbalesetben bekövetkezett váratlan haláláig. Csíksomlyói házfőnökként fáradhatatlan munkát végzett, az akkori lehetőségekhez mérten igyekezett mindig méltóképpen megünnepelni a pünkösdi búcsút. Állandóan javítatta a kegytemplomot és környékét, a ferencesek egymás között építő Jánosnak nevezték - idézte fel rendtársa P. Márk József.
"Magas karizmájú, jóságos, az élettel küzdő, az életben elesettek fölé hajló, mindenkin segíteni akaró és segítő jóságos atya" –így emlékezik rá Borsodi László.
1982. április 19-én, Medgyes közelében autóbalesetben hunyt el, a Csíksomlyói Kegytemplom kriptájában helyezték örök nyugalomra.
