2024. március  19., kedd, József
   
BENEDEK Fidél, P.
BENEDEK Fidél, P.

Székelyszentlélek, 1907. október 3. – Csíkszentimre, 1979. május 26.

ÉLETRAJZ

Benedek Simon, szerzetesi neve P. Benedek Fidél

Ferencrendi szerzetes, történész, a Szent István királyról elnevezett erdélyi ferences rendtartomány főnöke. Az erdélyi ferences múlt kutatója, számos történeti-, egyháztörténeti tanulmány szerzője, több tanulmánykötetét is kiadták 1948-ig, kéziratos hagyatéka is gazdag, több mint száz munkája maradt kéziratban.

Benedek Simon, szerzetbeli nevén P. Benedek Fidél atya 1907. október 3-án született Székelyszentléleken, Udvarhely vármegyében, Benedek Lajos és Tököli Veronika gyermekeként.

1919-ben kezdte el középiskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi gimnáziumban.
1923. szeptember 11-én még nem volt 16 éves, amikor a mikházi kolostorban belépett a ferences rendbe. A középiskolát 1924 és 1927 között Csíksomlyón fejezte be. A rákövetkező négy esztendő alatt Vajdahunyadon folytatott teológiai tanulmányokat.
1929. június 27-én tette le ünnepélyes fogadalmát. 1930 december 21-én szentelték pappá a püspöki székhelyen, Gyulafehérváron.
Papi pályafutását Brassóban kezdte, mint gyóntató és hitszónok. Egykori házfőnökétől, a rendi történész, P. György Józseftől kapta az indíttatást a történelem tanulmányozásához és munkássága majdani folytatásához.
1933-ban Csíksomlyón kinevezték a klerikusok magiszterévé, majd a Collegium Seraficum prefektusává. A Csíksomlyón megtapasztalható lelki kisugárzás őt is megérintette:

„Csíksomlyó az átlag kolostorok felett áll. Kegyeletre gerjeszt, vonzó hatást gyakorol, benső indításra kelt puszta létében is. Százezrekre gyakorol élő benyomást ösztönösen érzett erejével is. Mérhetetlen egyedi és kizárólagos közös értéket hordoz Csíksomlyó léte és története magában." – vallotta Bendek Fidél atya.
1939-ben Kolozsváron ő lett a rendtartomány titkára, valamint a ferences harmadik rend kolozsvári, majd tartományi igazgatója.
A második bécsi döntés után – amely az erdélyi provinciát is kettévágta – a tartományfőnökség eredeti székhelyén, Kolozsváron maradt, csak 1944-ben állt helyre a provincia egysége.
Lelkipásztori és egyházszervezői szolgálata mellett időt és energiát szentelt a történelemtudománnyal való foglalkozásnak. Első ilyen tárgyú komolyabb munkája Csíksomlyó 15. századi történetével kapcsolatos. 1945-ben védte meg „Tatárbetörés Csíkba 1661-ben" című doktori disszertációját a Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, amely könyv alakban is megjelent Kolozsváron ugyanabban az évben.
P. Benedek Fidél történeti kutatásai, adatgyűjtései során került kapcsolatba a hatalmas ismeretanyaga miatt „Erdély levéltárosaként" számon tartott Kelemen Lajos történettudóssal. történetírói munkásságán a Kelemen-i iskola hatása erőteljesen érződik.
1944 után az erdéklyi ferences rendtartományban végzett munkájának folytatását derékba törte az államosítás, majd a „klerikális reakció" elleni megszállott küzdelem.
1948-ban őt választották meg rendi tartományfőnöknek.1951 augusztus 20-án rendtársaival együtt Máriaradnára hurcolták, 1952-től kényszerlakhelyes Désen, a dési szabadegyetem spirituálisa.
1961. június 28-án letartóztatták, Kolozsvárott hazaárulás vádjával elítélték. 1964-ben szabadult közkegyelemmel visszatért Désre, de zaklatásával nem hagytak föl.
1967-ben Zalánra, majd Málnásfürdőre és az esztelneki zárdába került. Tartományfőnöki tisztségét haláláig viselte, biztosítva az erdélyi stefanita rendtartomány folyamatosságát. Életének utolsó 2-3 évét az esztelneki zárdában töltötte.
Szívgyengesége miatt állandó orvosi felügyeletre és gyógykezelésre szorult. 1979. május 26-án, a csíkszentimrei mofettában érte halál. Életének 72., szerzetességének 56., papságának 49. évében helyezték végső nyugalomra az esztelneki zárda temetőjében.

Történelmi és egyéb írásai a házkutatások és zaklatások miatt csak részben maradtak fönn, a korábbiak közül is több lappang. Megírta többek között a csíksomlyói ferencesek és a kolostor történetét, valamint Kájoni János életével és munkásságával foglalkozó hosszabb tanulmánya is jelentős.
P. Benedek Fidél kéziratos hagyatékát Sas Péter művelődéstörténész dolgozza fel, az ő szerkesztésében, válogatásában jelent meg több kötetnyi tanulmány a történész hagyatékából.
Csíksomlyó címmel (Kolozsvár, 2000) Sas Péter művelődéstörténész rendezte sajtó alá és adta ki csíksomlyói vonatkozású, kéziratban fennmaradt tanulmányait.
Az erdélyi ferences rendtartomány című munkája is Kolozsváron jelent meg, (1-2. Kötet) Sas Péter .
Ferences kolostorok címmel 2005-ben Csíkszeredában jelent meg kétkötetes tanulmánykötete, ugyancsa Sas péter szerkesztésében.
„Történetírói kutatómunkája során sikerült összeállítania, megírnia az egykori ferences kolostorok történetét. A legjelentősebb erdélyi kolostorok mellett külön figyelmet szentelt az egykori moldvai és havasalföldi kolostorok rekonstruálására is. Tanulmányai értékét növeli, hogy a felhasznált rendi források közül azóta többnek nyoma veszett, lappang vagy megsemmisült. Írásai az erdélyi történelem, ezen belül a művelődéstörténet és az egyháztörténet megismerésének forrásértékű darabjai." (Sas Péter)

MŰVEI

Nyomtatásban megjelent fontosabb munkái:

  • Csíksomlyó IV. Jenő pápa levelének tükrében. A csíksomlyói kegytemplom első újjáépítésnek 500 éves (1444-1944) emlékezetére. Kolozsvár, Szent Bonaventura, 1944.
  • A mi templomunk. Áttekintés a ferences templom életéről. Kolozsvár, Szent Bonaventura, 1946. (Kolozsvári ferencesek kétszáz éve. 1745-1945, 2.)
  • Tatárbetörés Csíkba 1661-ben. Kolozsvár, Lengyel Albert Könyvnyomdája, 1945.
  • Szent Ferenc Harmadik Rendjének Szabálykönyvecskéje. 3. átdolg. kiad. Kolozsvár, Szent Bonaventura, 1946., 4. változatlan kaid., u.o., 1946 .
  • Szent Klára nyomában: az egykori kolozsvári ferences nővérek története. Kolozsvár, Szent Bonaventura, 1947.
  • Világi ferencesek. A kolozsvári Ferences Harmadik Rend áttekintő története. Kolozsvár, Szent Bonaventura, 1948.

Posztumusz kiadások:

  • P. Benedek Fidél: Csíksomlyó. Tanulmányok. Sajtó alá rendezte és abevezető tanulmányt írta sas péter. Kísérőtanulmány: P. Pap Leonárd OFM. Kolozsvár, 2000. (Szent Bonaventura – új sorozat, 22.)
  • P. Benedek Fidél: Az erdélyi ferences rendtartomány, I-II. Válogatta, sajtó alá rendezte és szerkesztette Sas Péter. Kolozsvár, 2002. (Szent Bonaventura – új sorozat, 23-24.)
  • P. Benedek Fidél: Ferences kolostorok. Tanulmányok. Sajtó alá rendezte és az előszót írta Sas Péter. Csíkszereda, Pallas-Akadémia, 2005. (Bibliotheca Transsylvanica, 42.).
  • P. Benedek Fidél: Ferences kolostorok és templomok II. Csíksomlyó, Kaplony, Szászváros és az erdélyi Szent Jakab-kápolnák. Tanulmányok. Sajtó alá rendezte, szerkesztette és az előszót írta Sas Péter. Csíkszereda, Pallas-Akadémia, 2008. (Bibliotheca Transsylvanica, 57.)
IRODALOM ÉS FORRÁSOK

Balázsi Dénes: 90 évvel ezelőtt született Dr. P. Benedek S. Fidél, Csík kiváló történésze. In: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és történettudományi szakosztálya és a Csíki Székely Múzeum közös rendezésében tartott vándorgyűlés előadás-gyűjteménye. (1997. szeptember 12.) Csíkszereda, 1999. 109-110. p.

Sas Péter: In memoriam P. Benedek Fidél. Halálának huszadik évfordulójára. In: Keresztény Szó, 1999. 11. sz. 23-24. p.

Sas Péter: P. Benedek Fidél ferences tartományfőnök. Online elérés
Schuller Mária: A Rend kovásza. In: Keresztény Szó, 1995. 10. sz. 15-21. p.

Ferenczi Sándor: A Gyulafehérvári (Erdélyi) Főegyházmegye történeti papi névtára. Budapest-Kolozsvár, Szent István Társulat – Verbum Kiadó, 2009.