Etnográfus, tanár, múzeumalapító, festő és közéleti személyiség.
Középiskolai tanulmányait Késmárkon és Iglón végezte, a budapesti Képzőművészeti Főiskolán szerzett rajztanári képesítést. 1906-tól Székelyudvarhelyen a Református Kollégium, 1927-től a Református Tanítóképző Intézet rajztanára. 1946-1948 között a Református Kollégium igazgatója. Diákjai segítségével évtizedek alatt gyűjtötte és iskolai múzeumi gyűjteménnyé rendezte Udvarhely vidéke tárgyi néprajzi anyagát; ez a Haáz-féle néprajzi gyűjtemény lett az alapja a Székelyudvarhelyi Múzeumnak, amelynek 1948-ban megszervezője és első igazgatója volt 1952-ig.
Gyűjtőmunkájával párhuzamosan a népi mesterségek művészi értékű kincseire, a hagyományos mintákra támaszkodva népi iparművészeti mozgalmat indított. Számos népművészeti kiállítást szervezett, nagy szerepet vállalt az Udvarhely-környéki népi mesterségek és népművészet fellendítésében. Etnográfusi tevékenysége a tárgyi néprajzra terjedt ki, tanulmányai megjelentek a Néprajzi Értesítőben. A harmincas években több székely tárgyú tanulmányát közölte az Ethnographia. A lövétei népviseletről készült tanulmánya Egy székely falu öltözete címmel jelent meg az Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileumára című kötetben (Sepsiszentgyörgy, 1929). További jelentősebb tanulmányai: A székely ványoló (1931); Az udvarhelyszéki székely szekér (Néprajzi Értesítő, 1932). Posztumusz kötete: Udvarhelyi tanulmányok (Székelyudvarhely, 1994). Akvarelljein, festményein néprajzi hűséggel örökítette meg a székely ember otthonát, életmódját. Illusztrációkat készített A magyarság néprajza című, Visky Károly által szerkesztett összefoglaló munka tárgyi néprajzról szóló első köteteihez.
1932-ben vetített képes előadáson ismertette a székely népviseletet. Az Ifjú Erdély szerkesztősége vállalta, hogy képes levelezőlapokon is kinyomtatja rajzait, amelyeken a lövétei, muzsnai, agyagfalvi, szolokmai, siklódi, parajdi, marosszéki, udvarhelyi, gyergyói, homoródalmási, felsőrákosi női ruhatípusokat mutatta be.
A népviselet-sorozat lapjain a kontúrokat előnyomatták és a tanítványai segítségével kézzel színezték az eredeti rajzok alapján. Ennek nyomódúcait a múzeum őrzi. Ebből három sorozat készült.
Székelyföldi népvisletek Haáz Ferenc Rezső képein címmel a Hargita Megyei Hagyományőrző Forrásközpont kiadásában 2016-ban jelent meg újra 16 színes képeslap a népviseletekről.
Sokoldalú elfoglaltságai közül élete alkonyára csak azt őrizheti meg, amivel elkezdte pályafutását: a festészetet. 1958 július 29-én, hetvenöt éves korában halt meg. Sírját kopjafa jelzi a székelyudvarhelyi református temetőben.
Születésének centenáriumán, 1983-ban Székelyudvarhelyen emlékünnepséget szerveztek, festményeiből, grafikáiból kiállítás készült. A székelyudvarhelyi múzeum az 1989-es változások után a Haáz Rezső Múzeum nevet vette fel.
