2020. szeptember  19., szombat, Vilhelmina
   
GÁL Sándor
GÁL Sándor

Csíkszentgyörgy, 1817. szeptember 21. – Nuterina, Olaszország, 1866. június 17.

ÉLETRAJZ

Honvéd tábornok. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc honvéd vezérőrnagya.

Névváltozat: Alexander Gaal

Gál Sándor életének és munkásságának számos részletét homály fedi.

Csíkszentgyörgyön született 1817. szeptember 21-én. Kézdivásárhelyen és Olmützben (Csehország), az osztrák birodalom egyik legkiválóbb katonai kiképző iskolájában tanult.

1838-ban lépett osztrák császári szolgálatba, majd alhadnagyként 1842-ben az első csíki székely határőr ezredhez vezérelték, ahol 1848-ig a hadnagyi rangra vitte.

1848-ban a magyar forradalom kitörésének hírére Pestre utazott. Az Országos Nemzetőrségi Haditanácshoz, majd a fővárosi nemzetőrség főparancsnokságára nevezték ki segédtisztnek. Hivatali munkája mellett az általa fordított és szerkesztett katonai szabályzatok kiadásával foglalkozott.

Májusban Gr. Batthyányi Lajos miniszterelnök Marosvásárhelyre küldte Hajnik Sándorral és Klapka Györggyel együtt. Mintegy húszezer székely katonát szervezett be ekkor, majd 1848 augusztusa után és 1849-ben. Gyorsan emelkedett a tiszti ranglétrán,  1849 januárjában ezredessé nevezték ki, Csíkszeredában az 1. székely határőr-gyalogezred irányítását vette át 1849. január 23-án.

Gál Sándor három honvéd zászlóaljat szervezett, január utolsó napjaiban Csíkból Háromszékre és Erdővidékre indította őket, hogy az ottani erőkkel egyesülve csatlakozzanak a Bem tábornok vezette  erdélyi fősereghez.

1849. februárjától Bem tábornok a székelyföldi forradalmi csapatok főparancsnokává nevezte ki Gál Sándort, ezredesi ranggal. Visszatért Csíkszeredába, ahol Bem megbízásából újabb csapatokat toborzott, illetve elkezdte a hadianyag gyártást.

Gál Sándor megszervezte a székelyföldi Mátyás huszárezredet. Az újoncok mellé helyben szeretett volna tiszteket és altiszteket kiképezni, Csíkban és Háromszéken egy-egy katonai iskolát akart felállítani, tizenöt-tizenhét éves fiatalok katonai képzésére. Azonban az 1849 júniusában Erdélybe betörő orosz és osztrák csapatok meghiúsítják terveit.

Történeti források szerint 1849. július 29-én tábornokká nevezték ki,  augusztus elsején Tuzson János alezredes vezetése alatt kétszáz honvédre bízta a Nyerges-tetői csatát. A székelyek élet-halál harcot vívtak az Eduard Clam-Gallas osztrák tábornok vezette, 12 000 főt számláló osztrák és orosz csapatokból álló ellenséges hadsereg ellen. Kányádi Sándor költő a Nyergestető című versében állít emléket a székelyek vitézségének.

Sorozatos vereségek után Gál Sándor Kolozsváron csatlakozott Kazinczy ezredes csapataihoz. 1849 augusztusábasn a fegyverletétel után egy ideig bujkált, 1850-ben sikerült külföldre szöknie. Azonnal felvette a kapcsolatot a magyar emigrációval, Kossuth Konstantinápolyba küldte és 1851-ben kinevezte az erdélyi felszabadító hadsereg főparancsnokává.

1852-től Kossuth megbízásából fegyveres felkelést készített elő Magyarországon és Erdélyben.  Részt vett a Makk Károly vezette székely összeesküvés előkészítésében, amelyet árulás következtében az osztrák hatóságok kemény kézzel felszámoltak és megtoroltak.

Gál Sándor 1861-ben tagja lett az olaszországi magyar légiónak, de a korabeli bonyolult olaszországi és nemzetközi politikai életben nem tudott eligazodni.  Nápolyban letartoztatták. Feltehetően ezekben az években írta vagy diktálta le olasz nyelvű életrajzát, emlékiratait, amelyet Nápolyban, 1861-ben kiadtak.  Magyar fordításban 2006-ban, a csíkszeredai Pallas-Akadémia kiadónál jelent meg az életrajz. A könyv szakmai lektorai, Egyed Ákos történész és Csikány Tamás hadtörténész megjegyzik, hogy a tényeknek nem minden esetben felel meg az életrajz, amire magyarázat lehet az eltelt tíz esztendő illetve az, hogy a börtönben aligha volt lehetősége forrásoknak utánanézni.

Nyitott kérdés marad személyes sorsa a szabadulás után, Gál Sándor 1866. június 17-én az olaszországi Nuterinában halt meg, sírhelye mindmáig ismeretlen.