2021. október  23., szombat, Gyöngyi
   
DACZÓ Árpád-Ernő, P. Lukács
A fotó forrása: Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség honlapja
DACZÓ Árpád-Ernő, P. Lukács

Dédabisztra, 1921. május 16.  – Dés, 2018. október 16.

ÉLETRAJZ

Daczó Árpád-Ernő, szerzetesi neve P. Lukács

Ferencrendi szerzetes, a vallási néprajz kutatója. Fáradhatatlanul gyűjtötte a Csíksomlyóra vonatkozó néprajzi adatokat, az erdélyi népi Mária-tiszteletről, Csíksomlyóról, archaikus népi imaszövegekről több kiadványt is megjelentetett.

Daczó Árpád Ernő, P. Lukács 1921. május 16-án született Dédabisztrán, egy sokgyermekes családban.  (A hivatalos adatok szerint születésnek időpontja 1921. május 16, egyházi bejegyzések szerint július 27.).

Édasapját korán elveszítette, gyermekkora nyomorban, súlyos nélkülözésekkel telt. A gimnázium elvégzése után egy évig a szászrégeni fatelepen dolgozott. 1937-ben felvették a székelyudvarhelyi ferences szerafikumba. Gimnáziumi taníttatása költségeit a város ferences harmadik rendi családjai vállalták fel. Élete ekkor kapcsolódott össze végleg a ferences lelkiséggel.

1940. augusztus 2-án öltözött be e  Szent Ferenc Rend ruhájába. A második világháború éveiben az Erdélyi Ferences Rendtartomány vajdahunyadi teológiáján elvégezte a főiskolát, majd 1945. május 19-én, pünkösd szombatján szentelte pappá Márton Áron püspök a ferences rend gyulafehérvári kis templomában.

Pappá szentelése után, 1946–1956 között Marosvásárhelyen volt zárdalelkész. Ott az ifjúságra tett nagy hatása miatt a kommunista hatalomátvétel után, 1949. július 5-én letartóztatták. A zárkában szigorú böjttel és imával kilencedet tartott Szent Mihály tiszteletére, majd 1949. szeptember 29-én, Szent Mihály ünnepének estéjén váratlanul megnyitották cellája ajtaját, és kiszabadult.

1951. augusztus 20-án az erdélyi ferenceseket internálták, ekkor rövid ideig Máriaradnára, majd a háromszéki Esztelnekre került. 1957-ben véget ért az internálás korszaka, így Márton Áron püspök jó diplomáciájának köszönhetően az addig lágerekbe gyűjtött ferencesek saját templomaikba visszakerülve lelkipásztori tevékenységet végezhettek.

1957-ben a bukaresti állami hatóság egyedül egyedül az ő kinevezését hagyta jóvá Csíksomlyóra a három felterjesztett ferences közül, így került tizenhárom évre a csíksomlyói kolostorba, a csodatevő Mária közvetlen közelébe.

Csíksomlyón egyedül teljesített szolgálatot, csak utolsó szolgálati évében, 1970-ben került mellé P. Márk József atya. Ugyanebben az évben P. Écsy János atyával helyet cserélve került Szentágotára, ahol 1973-ig működött.

A csíksomlyói kegytemplomban és kolostorban kezdődött el Daczó Árpád Ernő, Lukács atya vallási néprajzi munkássága. Házfőnöksége idején összegyűjtötte a kolostor szétszóródott értékeit, csíki népművészetbe öltöztette a kegytemplomot, visszaállította a Kis-Somlyó keresztúti stációit és ledöntött keresztjeit. Igyekezett  jó kapcsolatot kialakítani  Fazakas János miniszterrel, ennek köszönhetően az 1968-as közigazgatási átszervezés, a „megyésítés" után lett Csíksomlyó védett műemlék, ún. „barokk kegyhely."

1973-1978 között Daczó Árpád-Lukács atya Kosteleken szolgált,  ezt követte Marosillye (1978–1980), újra Marosvásárhely (1980–1989) majd legvégül Fogaras (1989–1994).

Az 1971-es évek közepén a gyimesi csángó vidékhez tartozó Kosteleken találkozott először a népi Mária-kultusz egyik sajátos, ősrégi formájával, a Babba Mária tiszteletével. Ennek köszönhetően kezdett hivatásszerűen foglalkoznia a vallási néprajzzal.

Kapcsolatot keresett a kolozsvári egyetem Magyar Nyelv és Irodalomtudományi Tanszékével és a Román Akadémia kolozsvári Folklór Intézetével,  Gálffy Mózes nyelvészprofesszor és Faragó József tudományos főkutató néprajzi terepmunkára ösztönözték.

Első tudományos publikációi a gyimesi Babba Mária tiszteletéről és a gyimesi rekegő hiedelemköréről a Népismereti Dolgozatok sorozat 1980-as és 1981-es köteteiben láttak napvilágot. P. Daczó Árpád-Lukács közleményei a népi Mária-tisztelet addig ismeretlen vonatkozásaira és a gyimesi hiedelemvilág ősi történeti rétegeire irányították a figyelmet.

Az 1970-es évek közepétől minden szolgálati helyén rendületlenül gyűjtötte a Csíksomlyóra vonatkozó néprajzi adatokat. Az erdélyi népi Mária-tisztelet megnyilvánulásait és ősi gyökereit bemutató könyvét azonban  csak jóval később, 1994-ben történt nyugdíjazása után, a dési kolostorban írhatta meg.

Nagy munkáját nyolcvanévesen fejezte be, A Csíksomlyó titka. Mária-tisztelet a néphagyományban című könyve 2000-ben a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Könyvében részletes kutatómunka alapján mutatja be a székely néphitben élő Babba-Máriát, aki ősi pogány istennő lehetett, ennek az ősi istenanyának Csíksomlyó lehetett egyik nagy kultikus helye, alakját a kereszténység később beépítette saját hitrendszerébe.

Dr. Tánczos Vilmos néprajzkutató professzor értékelése szerint Daczó Árpád könyve “interdiszciplináris módszerrel született munka, hiszen a szerző a vallásos folklór adatai mellett az élő nyelv emlékeit, a helyneveket, az írott történelmi forrásokat és a művészettörténeti emlékeket is vallatóra fogta, és merész következtetésekig jutott.”

Korábbi vallási néprajzi gyűjtéseinek anyagából, Takács György magyarországi néprajzkutató segítségével szerkesztette  meg másik fontos könyvét, a Hosszú utak megszomorodának. Archaikus népi imádságok, ráolvasók, szentes énekek Erdélyből és Moldvából című kötetet (Budapest, Magyar Napló, 2003). Munkája nagy értéket képvisel a néprajztudomány szempontjából, “hiszen a Székelyföldről és Belső-Erdélyből nem rendelkezünk tetemesebb mennyiségű archaikus népi imaszöveggel.” – értékelte dr. Tánczos Vilmos.

Életének kilencvenedik éve felé közeledve Csíksomlyó csodás világa, a kegyhely titka továbbra is foglalkoztatta. Csíksomlyó ragyogása címmel jelent meg újabb könyve, a csíksomlyói kegyhelyen   ma is megtapasztalható ősi napkultuszról (Csíkszereda, Pallas-Akadémia, 2010).

P.  Daczó Árpád gyakorló lelkipásztorként is igyekezett a papi pasztorációs tevékenységet a helyi, történelmileg kialakult vallásos lelkiségre alapozni. A gyulafehérvári egyházmegye papjainak a szánta 1992-ben megjelentetett Népünk hitvilága című kis füzetét, amelyben a hivatalos és népi vallásosság viszonyának kérdéseit fejtegette.

P. Daczó Árpád alapító tagja volt a Kriza János Néprajzi Társaságnak, idős korában is aktívan részt vett a társaság  munkájában, a vándorgyűlések és konferenciák résztvevőjeként és előadójaként is. 2012. március 31-én a Kriza János Néprajzi Társaság Életmű díjjal ismerte el P. Daczó Árpád Lukácsot a népi Mária-kultusz, a vallási népszokások és az archaikus imádságok kutatása terén végzett munkásságáért. Az életműdíj átadásakor dr. Tánczos Vilmos laudálta.

(Tánczos Vilmos: "Csodák sorozata az életem": Az életműdíjjal kitüntetett P. Daczó Árpád-Lukács köszöntése. In: Keresztény Szó, 2012, március.)

Mohay Tamás néprajzkutató megállapítása szerint: „Az a munka és az a tapasztalat, amit csíksomlyói évei alatt elvégzett és felhalmozott, értékőrző és időtálló Csíksomlyó, a ferences közösség és tágabb körök számára egyaránt.”

MŰVEI

Kötetei:

  • Népünk hitvilága. Kolozsvár, Glória, [1992].
  • Csíksomlyó titka. Mária-tisztelet a néphagyományban. Szerk.: Kozma Mária. Csíkszereda, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2000; 2002 (változatlan utánnyomás).
  • Hosszú utak megszomorodának... Archaikus népi imádságok, ráolvasók, szentes énekek Erdélyből és Moldvából. P. Daczó Árpád Lukács szentferencrendi atya gyűjtése (1974-1999). Sajtó alá rend., utószó és jegyzetek: Takács György. Budapest, Magyar Napló, 2003.
  • Csíksomlyó ragyogása. Csíkszereda, Pallas-Akadémia, 2010.

Dolgozatok, tanulmányok:

  • Még egyszer a folklóröntudatról. In: Művelődés. XXXII. évf., 6. szám, 35 o.
  • A gyimesi Babba Mária. In: Népismereti Dolgozatok, 1980. Kriterion, Bukarest, 1980. 231-239 old. Online elérés
  • A gyimesi rekegő. In: Népismereti Dolgozatok, 1981. Bukarest, Kriterion Kiadó, 197-201.o.
  • Népünk hitvilága, vallásos élete. In.: Népi vallásosság a Károt-medencében I. Szerk.: Laczkovits Emőke. Veszprém, 15-30 o.
  • Találkozásom Babba Máriával. In: Hargita Kalendárium. Csíkszereda, 1996. 106–110 old.
IRODALOM ÉS FORRÁSOK

  • Kozma Mária: Daczó Árpád (P.Lukács OFM) élete. Naplói, levelezése és más feljegyzések nyomán. H.n. [Csíkszereda, 2013].
  • Mohay Tamás: Szorításban. Daczó Lukács, a csíksomlyói kegyhely ferences őre (1957-1970). In: Mágia, ima, misztika. Tanulmányok a népi vallásosságról. Szerk.: Tánczos Vilmos, Peti Lehel. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum Egyesület – Kriza JánosNéprajzi Társaság, 2019.  p. 339-361.
  • Molnár Beáta: Ay egyház morgott, a szakma tapsikolt, a táltosok énekeltek.  A Csíksomlyó titkának fogadtatása az egyház, a néprajztudomány és a táltosok körében. In.: Mágia, ima, misztika. Tanulmányok a népi vallásosságról. Szerk.: Tánczos Vilmos, Peti Lehel. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum Egyesület – Kriza János Néprajzi Társaság, 2019.  p. 362-371.
  • Tánczos Vilmos: "Csodák sorozata az életem": Az életműdíjjal kitüntetett P. Daczó Árpád-Lukács köszöntése In: Keresztény Szó, 2012, március. Online elérés https://keresztenyszo.verbumkiado.ro/archivum/2012/majus/2.html

Online elérhető cikkek: