Geológus, földrajztanár, utazó, közíró, magyarságkutató, a magyarság emlékhelyeinek és hagyományainak elkötelezett őrzője. A Magyarok Székelyföldi Társaságának vezetője, a Török-Magyar Baráti Társaság és a Julianus Alapítvány létrehozója, Rodostó (Tekirdag) város díszpolgára.
1938. március 6-án született a Beszterce-Naszód megyei Kisrebrán. Gyermekkora Háromszékhez kötődik, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban érettségizett, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen diplomázott földrajz-geológia szakon.
1959 és 1968 között több iskolában tanított (Nagyajta, Korond), tíz évig iskolaigazgatóként tevékenykedett (Köpec, Illyefalva, Korond). 1968-tól életpályája Csíkszeredához kötődik, ahol a Pionírok Háza vezetője lett, 1969-től pedig a Csíkszeredai Városi Pionírtanács elnöke volt. 1973 és 1985 között a Hargita megyei pionírtanács turisztikai tevékenységének irányítója volt. 1985 és 1989 között Csíkszeredában és Csíkszentkirályon tanított. 1990-től több mint egy évtizeden át Hargita megye főtanfelügyelőjeként tevékenykedett, szerepet vállalva az intézményépítésben, a magyar iskolák újraalakításában. Számos iskola ekkor vette fel nagyjaink nevét, 2001-ben vonult nyugdíjba.
Az 1970-es években elindította a Jöjjön velünk mozgalmat, melybe több mint tízezren csatlakoztak fennállása során. Ennek a munkának az eredménye a Hegyen-völgyön útikalauz (1978).
Beutazta Erdélyt, Európát, a tengeren túli magyarok meghívására az Egyesült Államokban kétszer is előadásokat tartott az erdélyi magyarokról. Sok ezer kilométert gyalogolt, hogy eljusson Törökországba és felkeresse az évszázadokkal korábban magyar földről elhurcolt honfitársaink kései utódait. 1990-ben Zágonból gyalog tette meg a törökországi Macarköy-ig (Magyarfalu) tartó 2600 kilométeres utat. Gyalogosan Törökországban címmel nagysikerű könyvet is írt utazásáról, a 2000-ben megjelent kötet több kiadást megért, török nyelvre is lefordították.
Ő alapította a Török–Magyar Baráti Társaságot. Mikes Kelemen Törökországi levelei nyomán török barátaival 2004-ben bejárta a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc bujdosóinak útját Gelibolutól Rodostóig. A törökországi magyar emlékekről és az ott töltött idő emlékeiről, a török-magyar baráti kapcsolatokról A bújdosók nyomában (2005) és a Magyar történelmi emlékek Törökországban (2015) című köteteiben számolt be.
Mintegy negyven alkalommal járt Törökországban, szervezte a Mikes-emléktúrákat, élményeiről számos előadást tartott Kárpát-medence szerte. Az erdélyi és a Kárpát-medencei szórvány-, valamint a székelyföldi magyarság identitása, kulturális értékeinek óvása érdekében több szervezetet alapított.
A Magyarok Székelyföldi Társasága, a szórványmagyarság védelmére létrehozott Julianus Alapítvány és a Johannita Segítő Szolgálat erdélyi kirendeltségének elnöke volt. A Magyarok Székelyföldi Társasága szervezésében és támogatásával székely kaput állítottak Rodostóban, Isztambulban, Macarköyben és Izmitben, kopjafákat állítottak a törökországi magyar emlékek színhelyén. A rodostói Magyar Barátság parkban a magyar származású Ibrahin Müteferrikának, a török könyvnyomtatás magyar származású megteremtőjének állítottak szobrot.
A Lármafa-találkozósorozat megszervezésével Szent László-kultuszának ápolását tűzte ki célul. Szent Lászlónak a kunok felett aratott győzelme emlékére Cegőtelkén felavatták a Cserhalom emlékművet, tíz éven át innen indultak a Lármafa találkozók, amelyek során a Szent László-emlékhelyeket keresték fel, és a szórványban élő magyarság jeles képviselőivel találkoztak.
Beder Tibor utazásainak tapasztalatairól, élményeiről, meglátásairól több könyvet írt, foglalkoztatták a történelmi témák is. Könyvei kettő kivételével a csíkszerdai Pro-Print Kiadó gondozásában jelentek meg. A Megidézett múlt (2008) című könyvében családja örmény gyökereit kutatja. Apadó fájdalom című, 2010-ben megjelent kötetében azt a folyamatot mutatja be, ahogyan a 20. században Erdélyben visszaszorult a magyarság, megváltozott az etnikai összetétel, de feladatokat is javasol annak megtartására, ami „erős szellemi és kulturális várként” még megmaradt.
Tanfelügyelői tevékenységéről, az erdélyi és a székelyföldi oktatás helyzetéről írt kötetei a Gondolatok a jövő iskolájáról (Csíkszereda, Magister Kiadó, 2001) és A szék (Csíkszereda, Pro-Print Könyvkiadó, 2003). 2016-ban jelent meg Ki vagyok én? című kötete, amelyben gazdag életpályájára tekintett vissza. Sokoldalú tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el.
Beder Tibor nyolcvankét éves korában, 2020. május 4-én hunyt el Csíkszeredában.
Fontosabb díjai, kitüntetései:
1996-ban az EMKE Kun Kocsárd-díjában részesült.
2008-ban a törökországi Rodostó (mai neve Tekirdag) város díszpolgári címével tüntették ki.
2012-ben Kovászna, Hargita és Maros megyék tanácsa Orbán Balázs-díjat adományozott számára.
2013-ban Magyarország kormánya a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetéssel ismerte el a székelyföldi anyanyelvi oktatásban betöltött szerepét, tudományos és értékőrző munkáját, a magyar és török nép közötti baráti kapcsolatok ápolását.
Az Orbán Balázs-díj átadásakor, 2012-ben Papp Kincses Emese laudációjában hangzott el Beder Tiborról: „Az "Őrtállók"közé tartozik, akik szellemi, erkölcsi, örökkévaló értékek alapján vigyázzák a nemzet sorsát. Megtanulhatjuk tőle, hogyan maradjunk meg székely- magyarnak, még akkor is, ha a súlyos megélhetési gondok más tájakra, idegen nemzetek olvasztótégelyébe tántorogtatnák fiataljainkat.”
