2017. október  24., kedd, Salamon
   
BÁNYAI László
BÁNYAI László

Körösbánya, 1907. november 17. – Bukarest, 1981. június 3.

ÉLETRAJZ

Közíró, történész, akadémikus.

Családi neve: Baumgarten.

A középiskolát Csíkszeredában és Gyulafehérváron végezte, majd Budapesten, Grenoble-ban és Párizsban folytatta egyetemi tanulmányait. 1930–1933 között a csíkszeredai főgimnázium tanára volt, 1933 őszén kommunista tevékenysége miatt letartóztatták. 1934 nyarán házasságot kötött Gerő Margit tanárnővel, aki vele együtt vett részt az antifasiszta mozgalmakban.
1934-től a MADOSZ központi titkára Kolozsvárt, 1940-től illegális vezető pártaktivista, 1944 után az Magyar Népi Szövetség Végrehajtó Bizottságának tagja volt, 1948-tól különböző közéleti és politikai tisztségeket töltött be, 1952–56 között a Bolyai Tudományegyetem rektora volt, 1956–58-ig miniszterhelyettes, 1959–66 között a bukaresti Történeti Intézet aligazgatója, 1970-től a Társadalom- és Politikai Tudományok Akadémiájának egyik alelnöke, A Román Tudományos Akadémia levelező tagja.
Irodalmi pályaíve saját vallomása szerint „a neokatolicizmus, majd eklekticizmus állomásain át jut el a marxista szemléletig és harcos antifasizmusig, s a doktriner balosságokat leküzdve a szocialista humanizmusig".

1923-tól versekkel jelentkezett az irodalomban, a Pásztortűz, Cimbora, Ellenzék közölte verseit. Az 1930-as évektől a Falvak Népe munkatársa, szerkesztette a Székelyföldi Néplapot, és az Igazságot. 1938-tól Kolozsváron az Erdélyi Magyar Szó című hetilapot irányította. Írásait közölte a Brassói Lapok, Korunk, az Erdélyi Tudósító és Erdélyi Helikon (1931-1932), a párizsi Le Monde Nouveau c. folyóiratban tanulmánya jelent meg, versekkel szerepelt az Új Arcvonal antológiában. A felszabadulás után a brassói Népi Egység és a kolozsvári Világosság hasábjain közölt publicisztikát, vezércikkei irányt szabtak a romániai magyarság önmegfogalmazása számára. Később az Utunk, Romániai Magyar Szó és Előre közölte tanulmányait, cikkeit.

Új történelemszemléletet hirdetett, a nacionalista történelemhamisításokkal szemben közös román és magyar szabadsághagyományokat értékelte. Történelmi szakfolyóiratokban románul és a Korunkban magyarul megjelent értekezései a közös hagyományokra, a nemzetiségi közélet demokratikus alakulására, az osztályharc és ellenállási mozgalom hazai magyar eseményeire, a "közös szocialista haza építésére" hívták fel a figyelmet.

MŰVEI

Kötetei:
  • A magyarság a Duna völgyében. Kolozsvár, 1938.
  • Harminc év. Jegyzetek a romániai magyarság útjáról. Bukarest, 1949.
  • Együtt élünk, együtt építünk (cikkek, tanulmányok). 1957.
  • Tavaszi szél (versek). 1958.
  • Hosszú mezsgye (esszék, jegyzetek). Bukarest, 1970. 2. bőv. kiad., u.o., 1974.
  • Közös sors – testvéri hagyományok, 1973.
  • Kitárul a világ. (Önéletrajzi jegyzetek). Bukarest, 1978.
  • Válaszúton. (Önéletrajzi jegyzetek). Bukarest, 1980.

Műfordítása:

  • André Gide: A tékozló fiú hazatérése. Erdélyi Helikon, 1931.


IRODALOM ÉS FORRÁSOK

  • Balogh Edgár: B. L: pályaíve. In.: Igaz Szó 1970/5.
  • Gáll Ernő: Egy értelmiségi nemzedék útja. In.: Korunk 1970/6.
  • Fodor Sándor: Önéletírás – irodalmi esemény. In.: Korunk, 1979/4.
  • Herédi Gusztáv: Dokumentum és tanúság. In: Korunk 1975/1.
  • Jancsó Elemér: Vallomások az ügyről. In.: Utunk 1958/11.
  • Jordáky Lajos: Könyv a közös múltról. In.: Korunk 1974/10.
  • Lőrinczi László: Hosszú mezsgye. In.: Előre. 1970 jún. 12.
  • Lőrinczi László: Bányai László a gyökerekről. In: Utunk 1979/7.
  • Mózes Huba: A történész önéletírása. In.: Utunk. 1980/46
  • Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. Online változat.