Domokos Pál Péter néprajzkutató, zenetörténész, író, tanár. Kutatási területe a népzene és zenetörténet, a moldvai csángó magyar népcsoport kiváló, elismert kutatója. Főleg erdélyi és moldvai vonatkozású néprajzi, nyelvészeti, történelmi és egyháztörténeti kérdésekkel foglalkozott. Munkássága jelentős a magyar zenei emlékek kéziratos forrásainak felkutatása és feldolgozása terén.
Hatgyermekes földműves családban született a Csíksomlyó melletti Csíkvárdotfalván, 1901. június 28-án. A csíksomlyói kegyhelyen, a pünkösdi búcsún találkozott először az ide zarándokló moldvai csángókkal. Elemi és középiskoláit is itt végezte, majd a csíksomlyói tanítóképzőben tanult. A tanítóképző első, harmadik és negyedik osztályát Csíksomlyón, a második osztályt pedig az 1916-os menekülés miatt Debrecenben végezte.
Csíkkarcfalvi tanítóskodás után a román hadsereg katonája volt, majd beirakozott a budapesti Tanárképző Főiskolára, ahol matematika, fizika, kémia, és ének-zene szakon végzett. Tanulmányai után 1926-ban hazatért, és előbb Vulkánban tanított, majd Csíkszeredában, a tanítóképző tanáraként. Magyarországon szerzett diplomáját a román állam nem fogadta el, ezért három évvel később felmondtak neki.
1929-ben járt először Moldvában gyűjtőúton a csángóknál. Moldvai útja után hazatérve Kézdivásárhelyen tanított, majd Gyergyóalfaluba került kántornak, ahol 1936-ig működött. Összegyűjtött anyagát Bartóknak és Kodálynak is bemutatta, akik további kutatásokra ösztönözték.
A bécsi döntés után Hóman Bálint miniszter kinevezte a Kolozsvári Állami Tanárképző igazgatójává. 1943-ban „summa cum laude” doktorált néprajzból, Kelet-Európa történelméből és magyar irodalomból a kolozsvári egyetem bölcsésztudományi karán.
1944 őszén családjával Budapestre menekült, 1945-től a közoktatási, később a népjóléti minisztériumban dolgozott. 1948-ban elbocsátották állásából, ezután gazdálkodott, majd a földjét is elvették. Ebben az időszakban fizikai munkásként dolgozott, később egy általános iskolában taníthatott. Ezután 1961-es nyugdíjazásáig Budapesten a József Attila Gimnáziumban, és a Kaffka Margit Gimnáziumban tanított. Csak az 1960-as évektől jelenhetett meg könyvek formájában munkás életének gazdag termése.
Domokos Pál Péter kiemelkedően gazdag életpályáját 1992. február 18-án fejezte be Budapesten, életének kilencvenegyedik évében. A Farkasréti temetőben csángók és székelyek kísérték a koporsóját, nagyobbrészt moldvai falvakból érkezett gyászolók.
Domokos Pál Pétert a csángó magyar népcsoport egyik legfontosabb kutatójaként tartják számon. Első moldavai útjától kezdve szívügyének tekintette a moldvai magyarság néprajzának kutatását. Az 1920-as évek végétől több alkalommal bejárta a moldvai csángók falvait, gyűjtötte az ott élő magyarságra vonatkozó társadalmi és néprajzi anyagot, méltán nevezték a csángók vándorapostolának. Számos cikke, írása jelent meg különböző erdélyi lapok hasábjain, és a magyarországi néprajzi és irodalomtörténeti szaklapokban is.
A moldvai magyarság című munkájának első kiadása 1931-ben jelent meg Csíksomlyón Péter Ferenc nyomdájában. (1934 –től több kiadásban megjelent Kolozsváron, majd 1987-ben és 2001-ben bővített, átdolgozott kiadásban adták ki újra). A történeti-néprajzi munka a moldvai magyarság kutatásának alapműve, olyan hatalmas adattár, amely később számos kutatót indított a moldvai csángó népcsoport vizsgálatára.
A szülőföldhöz, Csíksomlyóhoz és Csíkhoz kapcsolódó munkássága is jelentős. Az 1920-as évek végétől a helyi népviselet, a hagyományok felélesztésére irányuló tevékenységével igyekezett ráébreszteni a székely népet saját értékeinek megbecsülésére. 1930 pünkösdjén Nagy Imrével és Vámszer Gézával együtt nagyszabású művészettörténeti és néprajzi kiállítással fogadták a csíksomlyói búcsúra érkezőket. Az általuk összegyűjtött és kiállított anyag képezte a későbbi csíkszeredai múzeum alapjait. Székely harisnyát viselt és szőttes bálokat szervezett, hogy tudatosítsa a népviselet és a hagyományok őrzésének fontosságát a falvakban. Kezdeményezője és egyik szervezője volt az 1931-ben elindított Ezer Székely Leány néptánc- és népviseleti találkozónak, 1931-ben megalapította a Csíki Néplapot.
A moldvai magyar vokális és hangszeres népzene, a szellemi és tárgyi néprajz, népi vallásosság, a társadalomnéprajz, a csángó történelem és művelődéstörténeti demográfia kutatása területén egyaránt jelentőset alkotott. A tizennyolcadik századi hangszeres magyar zenei emlékek, a kéziratos zenei források felkutatása és feldolgozása terén is jelentős a munkássága.
Bartók és Kodály munkásságának népszerűsítője, népdalgyűjtő tevékenységük egyik folytatója volt. Az "...édes hazámnak akartam szolgálni" című kötetben (Budapest, 1979) dallamokkal kiegészítve adta ki Kájoni János Cantionale Catholicum című énekgyűjteményét és Petrás Incze János Tudósítások című munkáját. Könyvet írt Márton Áron püspökről: Rendületlenül. Márton Áron Erdély püspöke( Budapest, 1989).
Nyugdíjas éveiben számos könyvben tette közzé a moldvai magyarokról gyűjtött ismereteit. Említésre méltó a Csángó népzene három kötete; Bartók Béla kapcsolata a moldvai csángómagyarokkal. Kiadta Lakatos Demeter szabófalvi csángó költő verseit. 1987-ben és 2001-ben pedig megjelent a Moldvai magyarság című munkájának két újabb kiadása.
"Életem fő célja az volt, hogy a magyar műveltség hiátusait, hiányait pótoljam. Ha bármiféle okmányt találtam, vagy olyan zenedarabra leltem, amivel a magyar műveltség épületét magam is építhettem, akkor okvetlenül megfogtam és a helyére tettem. Érdekes lenne felsorolni, akár számvetésként is, hogy mik is voltak ezek a téglácskák." – vallotta visszaemlékezéseiben (Az én Erdélyem. Domokos Pál Péter elmondja életét Balogh Júliának. Budapest, Vita Kiadó, 1988).
Domokos Pál Péter a moldvai csángó népcsoport legismertebb kutatója, akit Szabó T. Attila nyomán metaforikusan a csángók vándorapostolának is neveznek. A moldvai magyar vokális és hangszeres népzene, a szellemi és tárgyi néprajz, népi vallásosság, a társadalomnéprajz, a csángó történelem és művelődéstörténeti demográfia kutatása területén egyaránt jelentőset alkotott. Zenetörténészként munkássága főként a tizennyolcadik századi magyar zenei emlékek, a hangszeres magyar tánczene forrásainak, zenei kéziratoknak a felkutatása és feldolgozása terén jelentős.
„Hatalmas néprajzi, népzenei, történeti anyagot tárt fel a moldvai csángók között. Példát mutatott egy olyan kutatásra, mely külső nehézségek, sőt sokszor veszélyek ellenére egy fél évszázad alatt kiterebélyesedett.” – fogalmazott Balassa Iván néprajzkutató.
Halász Péter néprajzkutató a Domokos Pál Péter halálának 25. évfordulójára szervezett csíkszeredai emlékünnepségen kiemelte: “Munkásságát túlzás nélkül úgy jellemezhetjük, hogy elsősorban a magyar művelődéstörténet fehér foltjainak megszűntetésére törekedett. Mégpedig tudatosan!” (Halász Péter írása megjelent a Művelődés 2017 évi 2-es számában).
Domokos Pál Péter életműve szorosan kötődik szűkebb szülőföldjéhez, ugyanakkor szerteágazó tudományos munkássága az egész magyarság kulturális örökségének részét képezi.
Életművét számos díjjal, kitüntetéssel ismerték el:
1986 - Bethlen Gábor-díj
1991 - Széchenyi-díj Kimagasló életművéért, nemzeti múltunk kutatásáért.
1991 - Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt
2002 - Magyar Örökség díj /posztumusz/
2006 - Magyar Művészetért díj /posztumusz/
