2019. április  26., péntek, Ervin
   
TOMPA László
Marosi Ildikó: Az Erdélyi Helikon képeskönyve. Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2005
TOMPA László

Betfalva, 1883. december 14. – Székelyudvarhely, 1964. május 13.

ÉLETRAJZ

Költő, műfordító, lapszerkesztő.

A középiskola alsó osztályait Székelykeresztúron, a felsőbb osztályokat Segesváron és a nagyszebeni Állami Gimnáziumban végezte. 1902-ben érettségizett, 1907-ben nyert jog -és államtudományi diplomát. 1907-től Székelyudvarhelyen élt, vármegyei főjegyzőként dolgozott. 1919-januárjában átvette az egy évvel azelőtt indult Székely közélet című napilap szerkesztését, amelynek élén állt egészen a lap megszűnéséig, 1944. szeptemberéig.
1921-ben elnyerte a Zord Idő pályázatának első díját, ugyanebben az évben jelent meg első verseskötete Erdély hegyei közt címmel. Második kötete, az Éjszakai szél (1923) Székelyudvarhelyen jelent meg. 1924-től rendszeresen közölt a Kuncz és Áprily szerkesztette Ellenzékben.
Költészetét alapvetően kifejező élményeit szólaltatják meg a Magányos fenyő, a Kisvárosi sáros utcákon című versei, a Lófürösztés a sors keserű dacos megidézését a megtartó helytállás bizakodásával oldja fel. Verseiben nagy szerepe van a természetnek, életművét áthatja az erdélyi táj, a szülőföld szeretete. A második világháború előtt kötetei Kolozsváron, utána Bukerestben jelentek meg. Újabb köteteiben elsősorban régebbi verseit jelentette meg: Régebbi és újabb versek (Bukarest, 1955), Legszebb versei (Bukarest, 1962), Versek (Bukarest, 1963). Halála után jelentek meg válogatott versei Tavaszi eső zenéje (Kolozsvár, 1980) címmel.
Jelentős műfordítói munkája során Goethe, Schiller, Hölderlin, Keller Mörike, Rilke műveit tolmácsolta magyarul. Verseit angol, francia, német és román nyelvre fordították.

Díjak, kitüntetések: 1929-ben Kemény János-nagydíjat kapott, 1941-ben Baumgarten- díjat, 1955-ben Állami Díjjal tüntették ki.

MŰVEI

Kötetei:

  • Erdély hegyei közt. Kolozsvár, 1921;
  • Éjszaki szél. Székelyudvarhely 1923;
  • Ne félj! Kolozsvár, 1929;
  • Ne félj! Összegyűjtött versek, Kolozsvár. 1936; ua. Bp. 1936.
  • Hol vagy, ember? Kolozsvár, 1940;
  • Válogatott versek. Kolozsvár, 1944; ua. Bp. 1944;
  • Régebbi és újabb versek. 1903–1954. Bukarest, 1955;
  • Legszebb versei. Kacsó Sándor előszavával. Bukarest, 1961;
  • Versek (Sajtó alá rendezte és bevezető tanulmánnyal ellátta Veress Dániel, Bukarest, 1963 (Romániai Magyar Írók);
  • Tavaszi eső zenéje. Kolozsvár, 1980 (Tanulók Könyvtára).

Fordítások:

  • Popov, V.: Acél és salak (társfordító Dobó Ferenc, Buk. 1951);
  • Csehov, A.P.: A menyasszony (a fordító nevének feltüntetése nélkül, uo. 1954).

Románul megjelent verskötete:

  • Lampa lui Diogene. Ford. Haralamb Zincă, Bukarest, 1975.
IRODALOM ÉS FORRÁSOK

  • Hermann Gusztáv: Székelyudvarhely művelődéstörténete. Jegyzetek: Hermann Gusztáv Mihály. A Kislexikont kiegészítette: P. Buzogány Árpád. 2. bőv., jav. kiadás.Csíkszereda, Pro Print Kiadó, 2015;
  • Kicsi Antal: Tompa László. Monográfia. Bukarest, 1978;
  • Marosi Ildikó: Az Erdélyi Helikon képeskönyve. Csíkszereda, Pallas-Akadémia, 2005
  • Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. Online változat.
EMLÉKEZETE, UTÓÉLETE

Székelyudvarhelyen a költő egykori házában (Tompa László u. 10. szám)  rendezte be a Haáz Rezső Múzeum a  Tompa László Emlékszobát. Hagyatékát, kiterjedt levelezését és számos kiadatlan kéziratát a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum őrzi. 1992-ben helyezték el a költő házán a házon Bodó Levente szobrász plakettjét.

Székelyudvarhelyen a nevét utca és iskola viseli, az iskola udvarán 2006-ban avatták fel a költő bronz mellszobrát, Zavaczki Walter Levente alkotását.