2019. április  25., csütörtök, Márk
   
SZÁSZ Endre
SZÁSZ Endre

Csíkszereda, 1926. január 7. Várda, 2003 augusztus 18.

ÉLETRAJZ

Munkácsy- díjas grafikus, könyvillusztrátor, festőművész.

Szász Endre művészete egyedi, iskolateremtő, meghatározó a 20. századi magyar grafikában és festészetben.

Marosvásárhelyen érettségizett, majd a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István növendéke volt, 1946-ban végzett. A 60-as évek közepéig több mint 600 könyvet illusztrált. Érdeklődése egyre inkább a festészet felé fordult, közben kidolgozott egy sajátos, csak rá jellemző festészeti technikát. Ugyanakkor képeinek sajátos, szürrealisztikus világával hívta fel magára a figyelmet. 1971-től Torontóban, majd Los Angelesben élt. A 80-as évek elején azonban végleg hazaköltözött, mert mesteriskolát szándékozott alapítani az itthoni tehetséges fiataloknak. Hollóházán sikerült a terv egy részét megvalósítani, a Hollóházi Porcelángyár stúdiójának megalapításával. Itt születtek meg világviszonylatban is egyedülálló falképei. Ötven "porcelánfalat" készített, de különleges forma- és színvilágú vázákat, dísztárgyakat, még hegedűt is. Előbb Sopronba, majd a Somogy megyei Várdára költözött, itt élt egészen haláláig. Változatlanul készültek a grafikái, egyedi, leheletfinom rézkarcai és az egy lendülettel rajzolt lapok sokasága. Nemcsak rajzolt, festett, hanem bútort, ékszert tervezett, valamint látvány- és díszlettervezőként is dolgozott.
Várdán aktív közéleti életet élt. Díszelnöke a helyiek köréből szerveződött Várdai Ifjúságért és Polgárokért Egyesületnek. Író-olvasó találkozókat, kiállításokat és képzőművészeti alkotótáborokat szervezett. A községben rendkívüli elismerés és szeretet övezte. 2002-ben Várda Község Díszpolgára címmel ismerték el munkásságát.
2003. augusztus 18-án hunyt el. A kaposvári Nyugati Temetőben nyugszik.

Díjai:
1965-ben Munkácsy-díjat kapott, 1992-ben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztjét, 2003-ban a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjét, Lipcsében pedig Nemzetközi Művészeti Aranyérmet vehetett át.

IRODALOM ÉS FORRÁSOK

  • Kortárs magyar művészeti lexikon III. (P–Z). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2001., p. 506–507.
  • Menyhárt László: Szász Endre. Corvina Könyvkiadó, Budapest, 1983
  • Koltay Gábor–Riskó Géza: Szász Endre. Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, Budapest, 1983
  • Pálfalvi Nándor: Varázslatos Hargita – Szász Endre ifjúsága. Hálózat Kft., Budapest, 1990
  • Pálfalvi Nándor: Csak egy pillanat - A Szász-sztori. Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., Budapest, 1990
  • Hárs György: Szász Endre Tejút. Littoria, Budapest, 1992.

Online források

  • Szász Endre.Szász Endre Életművét Gondozó Közhasznú Egyesület weboldala
EMLÉKEZETE, UTÓÉLETE

Szülővárosában, Csíkszeredában halála után, 2005 augusztusáben rendeztek emlékkiállítást műveiből, Hajdú (Szász) Katalin, a művész egyik felesége a Csíki Székely Múzeumnak adományozott húsz Szász Endre-alkotást (Szász Endre Emlékkiállítás Csíkszeredában. Erdély.ma). Szülőházán emléktáblát helyeztek el, nevét viseli az utca, ahol a ház áll.

2006-ban a Somogy megyei Várdán megnyílt a Szász Endre Képgaléria, ahol megtekinthetők voltak művei, de ezek később átkerültek a 2010-ben megnyílt Szász Endre Könyvtárba ( Várdán).

A Szász Endre Kastélymúzeum Somogy megyében, Várdán található, 2011-ben nyitotta meg kapuit Szász Endre egykori lakhelyén. A művész özvegye, Szászné Hajdu Katalin jóvoltából és a Szász Endre Életművét Gondozó Közhasznú Egyesület munkatársainak közreműködésével tekinthető meg a művész életművét bemutató kiállítás.

2016 decemberében nyílt meg Csíkszeredában Szász Endre erdélyi vándorkiállítása, a művész egyik volt felesége, Szász Lula által gondozott hagyatékból, valamina a miskolci Herman Ottó Múzeum és a Csíki Székely Múzeum gyűjteményeiben őrzött alkotásaiból. (Szász Endre újra hazatért. Székelyhon.ro 2016. december 14.)