Erdélyi római katolikus püspök.  Az egyházi iskolák és intézmények javára tett adományaival tette emlékezetessé nevét.

Kolozsváron végezte a jogot, majd váradi egyházmegyei kispap. A teológiát Nagyváradon végezte 1794-ben, pappá szentelték 1798-ban. Peceszöllősön plébános, utóbb a váradi szeminárium tanára, 1814-1827 között a szeminárium rektora,

Bihar vármegye táblabírája. 1822-ben Pozsonyban a káptalani országgyűlés követe. 1824-ben Debrecen plábánosa. 1827-ben nevezték ki erdélyi püspökké, az erdélyi főkormányszéki tanácsos és a katolikus iskolák főigazgatójának tisztségét is betöltötte.

1848-ban egyházmegyei zsinatot tartott Kolozsváron. Az 1848-49-es forradalom alatt elpusztult erdélyi templomok és katolikus tanintézetek újjáépítésére nagy összeget adományozott. Többek között támogatta a csíksomlyói, a gyergyószárhegyi iskolákat, a tusnádi leégett falu újjáépítését. Sírja a gyulafehérvári székesegyházban található.

• Az erdélyi katolicizmus századai.
• Erdélyi katolikus  nagyok. Szerk. Bíró Vencel, Boros Fortunát. Kolozsvár, szent Bonaventura, 1941.
• Magyar Katolikus Lexikon. Online változat.