2024. november 21., csütörtök, Olivér
Bíró Vencel: Altorjai gróf Apor István és kora. Kolozsvár, Erdélyi Katolikus Akadémia,1935.
Altorja, 1638. – Nagyszeben, 1704. november 10. |
ÉLETRAJZ
Gróf Apor István
Politikus, nagybirtokos főúr, főkirálybíró, erdélyi kincstartó. Naplóíró, az erdélyi ellenreformáció egyik vezetője, Apor Péter gyámja.
1666-tól Alcsík alkirálybírája. A Béldi-mozgalom idején Apafi fejedelem mellé állt, és ezzel megalapozta érvényesülését. 1679-ben I. Apafi Mihály követe a Portánál. 1685-től Csík-, Gyergyó- és Kászon-szék főkirálybírája.
1690-ben Thökölyvel szemben a császári pártot támogatta, ezért I. Lipóttól 1693-ban bárói, 1696-ban grófi rangot kapott. 1693-1703 között erdélyi kincstartó, 1697-től Torda vármegye főispánja, a kincstartóság megszűnése után 1703-tól Erdély fővezére, generálisa (E cím a fejedelemség régi közjogi méltósága volt).
A Rákóczi-szabadságharc idején is császárpárti maradt. I. Apafi Mihály fejedelemsége és az új Habsburg-kormányzat idején a legbefolyásosabb politikusok egyike. Vagyonát a fejedelmi birtokok felosztása, a fiskális jövedelmek ellenőrzése, illetve önálló kereskedelmi tevékenysége alapozta meg.
Hatalmas vagyonából a kolozsvári jezsuiták számára fiúnevelő intézetet létesített, az Aporianum Seminariumot. Jelentős alapítványokat tett iskolák felvirágoztatására, a moldvai missziót is támogatta.
Szerepe volt a gyulafehérvári római katolikus püspökség újjászervezésében és az erdélyi görög katolikus egyház életre hívásában is.
1697–98-ban bécsi követ volt, útjáról írt naplóját Bíró Vencel adta ki. (Erdélyi Múzeum, 1930.)
1693-ban újjáépíttette a torjai Apor kastélyt. Titkára Cserei Mihály hitelesen írja le személyiségét Históriájában.
A kolozsvári jezsuiták 1724-re elkészült templomuk kriptájában temették újra egykori patrónusukat.
|
|
