2024. április  19., péntek, Emma
   
SOÓ Rezső
SOÓ Rezső

Székelyudvarhely, 1903. augusztus 1. – Budapest, 1980. február 10.
ÉLETRAJZ

berei Soó Rezső, dr. Soó Rezső

Biológus, botanikus, egyetemi tanár, az MTA tagja, kétszeres Kossuth-díjas tudós

Székelyudvarhelyen született 1903-ban. Középiskoláit a kolozsvári piarista gimnáziumban végezte, 1925-ben a budapesti egyetemen tanári oklevelet és doktorátust szerzett.
Két évig Berlinben tanult, majd a frissen alakult tihanyi Magyar Biológiai Kutatóintézet adjunktusa lett. 1929-től a debreceni egyetem növénytani tanszékét vezette, és florisztikai és geobotanikai kutatások mellett vegetációtörténettel és természetvédelemmel is foglalkozott. 1940–1944 között Kolozsváron, az újraindult I. *Ferenc József Tudományegyetem tanszékvezető professzora, a botanikus kert igazgatója.
A háború után egy évtizeden át ismét Debrecenben egyetemi tanár, dékán, illetve az MTA Biológiai Osztályának elnöke. A debreceni tanszék vezetőjeként fő feladatának a hazai növénytársulások kutatását, elemzését és megismertetését tekintette. Nagy hangsúlyt kapott a tanszék munkájában a magyar föld geobotanikai feltárása; nagyobb növényföldrajzi tájak, mint a Nyírség, a Mátra, a Zempléni-hegység, a Székelyföld enciklopédikus vizsgálata, illetve a Magyar Flóraművek sorozatának megjelentetése.

1951-ben jelent meg két kötetben "A Magyar Növényvilág Kézikönyve, Magyarország vadon termő és termesztett növényeinek meghatározója, ökológiai és gazdasági útmutatója" - Soó Rezső és Jávorka Sándor tollából.
Magyarország flórájának 2738 növényfaját ismertető, a gazdasági növények fajtáit és változatait is bemutató kötetéért kapta az első Kossuth-díjat. Sorozatban publikálta ezekben az években a Növényföldrajz és Fejlődéstörténeti Növényrendszertan című könyveit, amelyért a második Kossuth-díját is megkapta 1954-ben.
A „debreceni iskola" dolgozta ki az 1950-es években az erdő- és mezőgazdasági-térképezés munkálatait, amelynek nyomán országszerte megindult a potenciális vegetáció részletes feltérképezése. 1955-ben költözött Budapestre, ahol 1969-ig – nyugállományba vonulásáig – az ELTE növényrendszertani és növényföldrajzi tanszékének professzora, a botanikus kert igazgatója lett.

Hat évtizedes tudományos munkássága során több mint 600 publikációt, köztük 30 könyvet írt.
Soó Rezső legfontosabb műve, munkásságának szintézise: A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve, I-VI, Akadémiai Kiadó 1964-1980. A hatalmas, hatkötetes 3700 oldalas munkát nemzetközi szaktekintélyek a világirodalom legrészletesebb mikroszisztematikai-cönológiai-ökológiai flóraművének tartják. Megvalósításán a szerző korábbi jegyzetei alapján kereken tíz évet dolgozott. E könyvében a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárának „Herbarium Carpato-Pannonicum" részlegét, vagyis a kárpáti-medencei növénygyűjteményét dolgozta fel a lehető legteljesebb körben.

A tudományos munkásságán túl, Soó Rezső kétségkívül az egyik legnagyobb magyar iskolateremtő egyéniség. Évtizedekig generációk sorát tanította, nevelte, képezte. A 20. század végi és mai magyar botanikus szakma vezető egyéniségei nagyrészt a Soó-munkatársak és -tanítványok köréből kerültek ki.

Világhírű műgyűjtő, bélyeggyűjtő, igényes bibliofil és ex libris-gyűjtő volt is volt. 80 000 lapból álló kisgrafikai gyűjteményét, Európában a leggazdagabbat, a budapesti Iparművészeti Múzeumnak adományozta, a Balatoni Múzeumban, Keszthelyen 15 ezer lapból álló ex libris-gyűjteményét őrzik, gyakorlatilag egy önálló részleget alkotva az intézményben.

Az MTA levelező (1947), majd rendes tagja (1951); kétszeres Kossuth-díjas (1951, 1954).

MŰVEI

Magyar nyelven megjelent fontosabb művei:
  • A Székelyföld flórájának előmunkálatai. Kolozsvár, 1940;
  • A Kolozsvári Egyetemi Botanikus Kert és Múzeum. A kert pontos térképével, Kolozsvár, 1942;
  • A Székelyföld flórája. Kolozsvár, 1943;
  • Kolozsvár és környékének flórája. Nyárády Erazmus Gyulával, Kolozsvár, Erdély Nemzeti múzeum Növénytára, 1941-1944;
  • A Székelyföld növényszerkezeteiről. Klny. Kolozsvár, 1944;
  • A magyar növényvilág kézikönyve. Magyarország vadontermő és termesztett növényeinek meghatározója, ökológiai és gazdasági útmutatója. Jávorka Sándorral. I-II. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1951.
  • Fejlődéstörténeti növénytan (egyetemi tankönyv), Kolozsvár, 1953.
  • Növényföldrajz. Egyetemi tankönyv Tankönyvkiadó, Budapest, 1963.
  • Növényhatározó II. Magyar Flóra: Harasztok – virágos növények. Kárpáti Zoltánnal. Tankönyvkiadó, Budapest, 1968.
  • A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve. I-VI. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1964-1985.
IRODALOM ÉS FORRÁSOK

EMLÉKEZETE, UTÓÉLETE

Születésének századik évfordulóján szülővárosában, Székelyudvarhelyen a Bethlen utcában tiszteletére emléktáblát valamint bronzplakettet helyeztek el.