2024. december 07., szombat, Ambrus
Székelyudvarhely, 1903. augusztus 1. – Budapest, 1980. február 10.
|
ÉLETRAJZ
berei Soó Rezső, dr. Soó Rezső
Biológus, botanikus, egyetemi tanár, az MTA tagja, kétszeres Kossuth-díjas tudós
Székelyudvarhelyen született 1903-ban. Középiskoláit a kolozsvári piarista gimnáziumban végezte, 1925-ben a budapesti egyetemen tanári oklevelet és doktorátust szerzett. Két évig Berlinben tanult, majd a frissen alakult tihanyi Magyar Biológiai Kutatóintézet adjunktusa lett. 1929-től a debreceni egyetem növénytani tanszékét vezette, és florisztikai és geobotanikai kutatások mellett vegetációtörténettel és természetvédelemmel is foglalkozott. 1940–1944 között Kolozsváron, az újraindult I. *Ferenc József Tudományegyetem tanszékvezető professzora, a botanikus kert igazgatója. A háború után egy évtizeden át ismét Debrecenben egyetemi tanár, dékán, illetve az MTA Biológiai Osztályának elnöke. A debreceni tanszék vezetőjeként fő feladatának a hazai növénytársulások kutatását, elemzését és megismertetését tekintette. Nagy hangsúlyt kapott a tanszék munkájában a magyar föld geobotanikai feltárása; nagyobb növényföldrajzi tájak, mint a Nyírség, a Mátra, a Zempléni-hegység, a Székelyföld enciklopédikus vizsgálata, illetve a Magyar Flóraművek sorozatának megjelentetése.
1951-ben jelent meg két kötetben "A Magyar Növényvilág Kézikönyve, Magyarország vadon termő és termesztett növényeinek meghatározója, ökológiai és gazdasági útmutatója" - Soó Rezső és Jávorka Sándor tollából. Magyarország flórájának 2738 növényfaját ismertető, a gazdasági növények fajtáit és változatait is bemutató kötetéért kapta az első Kossuth-díjat. Sorozatban publikálta ezekben az években a Növényföldrajz és Fejlődéstörténeti Növényrendszertan című könyveit, amelyért a második Kossuth-díját is megkapta 1954-ben. A „debreceni iskola" dolgozta ki az 1950-es években az erdő- és mezőgazdasági-térképezés munkálatait, amelynek nyomán országszerte megindult a potenciális vegetáció részletes feltérképezése. 1955-ben költözött Budapestre, ahol 1969-ig – nyugállományba vonulásáig – az ELTE növényrendszertani és növényföldrajzi tanszékének professzora, a botanikus kert igazgatója lett.
Hat évtizedes tudományos munkássága során több mint 600 publikációt, köztük 30 könyvet írt. Soó Rezső legfontosabb műve, munkásságának szintézise: A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve, I-VI, Akadémiai Kiadó 1964-1980. A hatalmas, hatkötetes 3700 oldalas munkát nemzetközi szaktekintélyek a világirodalom legrészletesebb mikroszisztematikai-cönológiai-ökológiai flóraművének tartják. Megvalósításán a szerző korábbi jegyzetei alapján kereken tíz évet dolgozott. E könyvében a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárának „Herbarium Carpato-Pannonicum" részlegét, vagyis a kárpáti-medencei növénygyűjteményét dolgozta fel a lehető legteljesebb körben.
A tudományos munkásságán túl, Soó Rezső kétségkívül az egyik legnagyobb magyar iskolateremtő egyéniség. Évtizedekig generációk sorát tanította, nevelte, képezte. A 20. század végi és mai magyar botanikus szakma vezető egyéniségei nagyrészt a Soó-munkatársak és -tanítványok köréből kerültek ki.
Világhírű műgyűjtő, bélyeggyűjtő, igényes bibliofil és ex libris-gyűjtő volt is volt. 80 000 lapból álló kisgrafikai gyűjteményét, Európában a leggazdagabbat, a budapesti Iparművészeti Múzeumnak adományozta, a Balatoni Múzeumban, Keszthelyen 15 ezer lapból álló ex libris-gyűjteményét őrzik, gyakorlatilag egy önálló részleget alkotva az intézményben.
Az MTA levelező (1947), majd rendes tagja (1951); kétszeres Kossuth-díjas (1951, 1954).
MŰVEI
Magyar nyelven megjelent fontosabb művei:
- A Székelyföld flórájának előmunkálatai. Kolozsvár, 1940;
- A Kolozsvári Egyetemi Botanikus Kert és Múzeum. A kert pontos térképével, Kolozsvár, 1942;
- A Székelyföld flórája. Kolozsvár, 1943;
- Kolozsvár és környékének flórája. Nyárády Erazmus Gyulával, Kolozsvár, Erdély Nemzeti múzeum Növénytára, 1941-1944;
- A Székelyföld növényszerkezeteiről. Klny. Kolozsvár, 1944;
- A magyar növényvilág kézikönyve. Magyarország vadontermő és termesztett növényeinek meghatározója, ökológiai és gazdasági útmutatója. Jávorka Sándorral. I-II. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1951.
- Fejlődéstörténeti növénytan (egyetemi tankönyv), Kolozsvár, 1953.
- Növényföldrajz. Egyetemi tankönyv Tankönyvkiadó, Budapest, 1963.
- Növényhatározó II. Magyar Flóra: Harasztok – virágos növények. Kárpáti Zoltánnal. Tankönyvkiadó, Budapest, 1968.
- A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve. I-VI. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1964-1985.
IRODALOM ÉS FORRÁSOK
- Magyar Életrajzi Lexikon. Online változat MEK.
- Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. Online változat
- Szabó T. Attila, Felföldy Lajos, Balázs Ferenc, et al.: Soó Rezső (1903-1980). Elhangzott: 1988. június 3. In: Emlékbeszédek az MTA elhunyt tagjai felett 1998. Budapest. MTA, 1999 (Akadémiai Műhely)
- Kovács J. Attila: Egy szenvedélyes botanikus: Soó Rezső A XX: száxad nagy magyar tudósa. A 100 éve született Soó Rezső. Vasi Szemle, 2003/4.
- Miklóssy Vári Vilmos: Berei Soó Rezső Emlékév. Centenárium itt és ott, avagy ott és itt. Anno Domini 2003. Művelődés 2004/1.
- Molnár V. Attila: Soó Rezső (1903-1980). Kitaibelia, IX. évf., 1. szám. Debrecen, 2004.
- Balázs Ödön: “Minél többet tenni, alkotni, gyűjteni.” Száztíz éve született a huszadik századi magyar botanika egyik legjelentősebb személyisége, Soó Rezső. 1. rész. In: Örökségünk, 7. évf., (2013), 2. szám. Online elérés: EPA
- Balázs Ödön: “Inni az élet százszínű borát.” Szemelvények [...] Soó Rezső életéből. 2. Rész. In: Örökségünk, 7. Évf, (2013), 4. szám. Online elérés: EPA
EMLÉKEZETE, UTÓÉLETE
Születésének századik évfordulóján szülővárosában, Székelyudvarhelyen a Bethlen utcában tiszteletére emléktáblát valamint bronzplakettet helyeztek el.
|
|