Ferencrendi szerzetes, hitszónok, egyházi és történeti író, akadémikus.

Csíktaplocán született, földmúves szülők gyremkeként. Elemi és középiskoláit Csíksomlyón végezte, belépett a ferences rendbe (Szakolcán, Nicephor néven, 1826. szept. 6.), újoncévét Malackán (Pozsony vármegye) töltötte (1826–1827), bölcsészetet, teológiát Székesfehérvárott, gyszombatban és Pozsonyban teológiát és bölcseletet tanult, (1827–1829), Székesfehérvárott pappá szentelték 1829-ben.
A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta 1835-ben.
Pozsonyban hitszónok (1831–1832), 1832-1938 között az Angolkisasszonyok Intézetének tanára. Szombathelyre vonult vissza, ahol a helyi ferences kolostorban élt és a rend szombathelyi főiskoláján a magyar nyelv és irodalom rendes tanára (1838–1844). A keleti nyelvek tanulmányozására az isztambuli ferences kolostorba akart menni, mivel szándékát a rend elöljárói megtagadták, kilépett a rendből és gr. Zichy Domokos püspök felvette a veszprémi egyházmegyébe (1844). Pozsonyban ismét hitszónok, a Szent Szalvátor-templomban magyarul tartotta szentbeszédeit (1844. febr.–okt.). Pozsonyban hunyt el 1844. október 9-én, rövid betegség után.

A reformkor egyik legjelentősebb hitszónoka, aki elsősorban magyar nyelvű, hazafias szónoklatai miatt vált országszerte ismertté. Magyar nyelvű prédikációi nagy feltűnést keltettek, mert elsők között szóltak a vallási hitéleti kérdéseken túl a magánélet kérdéseiről, valamint aktuális közéleti problémákról. Szentbeszédeit gyakran betiltották, nyomtatásban kiadott egyházi és történeti írásait cenzúrázták.
Pályafutásának elején hazafias költeményeket is írt, matematikai és földrajzi munkákat fordított magyar nyelvre.
Az MTA megbízásából a bukovinai és moldvai magyarokat kereste fel, A moldvai magyar telepekről című munkájában számolt be útjáról az akadémiának, amely 1838-ban Budán jelent meg. Munkája úttörőnek számít a moldvai magyarok településeiről feltárt megbízható adatai révén, a csángó magyarság kultúrájának első tudományos igényű bemutatása. Leírta a csángó nyelvjárás néhény sajátosságát is. Ő volt az első, aki tudományosan megkülönböztette a csángókat a székelyektől. Nevéhez fűződik továbbá Bandulovics Márk bosnyák ferences szerzetes, moldvai püspök egyházlátogatási jegyzőkönyveinek (Codex Bandinus) felfedezése.
Több más munkája is megjelent nyomtatásban, tankönyveket fordított magyar nyelvre.
A csíki tájszavak gyűjtésével is foglalkozott (az 1838-ban megjelent első magyar tájszótár számára), foglalkozott az egyházi nyelv magyarításával. Szombathely és Vas vármegye történetével kapcsolatos dolgozatokat is közölt, néhány drámája és egyéb szépirodalmi műve kéziratban maradt. Több műve elkallódott, illetve lappang.

Fontosabb művei:

• A keresztény hitvallásnak hatása az egyes emberre, a társas életre. Egyházi beszédek. (Pozsony, 1830)
• Értekezés a moldvai magyarokról. (Pozsony, 1831)
• Próbatételekre alkalmazott köszöntő és köszönő beszédek. A pesti angol szüzek intézete számára. (Pest, 1832)
• Erkölcsi beszédek az egyházi év minden vasárnapjára. I–IV. köt. (Pest, 1832–1836)
• Ünnepi beszédek. I–IV. köt. (Pest, 1832–1836)
• Magyarország története. A pesti angol szüzek intézete számára. I–II. köt. (Pest, 1833–1834)
• Nyelvtudomány. (Pest, 1834)
• Magyarország rövid földleírása, gyermekek oktatására. Egy, a vérmegyék nagyságát, népességét, oskolaintézeteit, az ország városait, klastromok számát tárgyazó, idősebbeket illető négyszeres függelékkel. Albach I. után németből fordította. (Pest, 1834)
• Egyházi beszédek. (Pest, 1834)
• Új évi egyházi beszéde. (Pest, 1835)
• Önigazolás. (Pest, 1835)
• Ferencz császár áldott hamvaira… írt versek. (Pest, 1835)
• Az erkölcs országának kísérteteiről. Hét böjti egyházi beszéd. (Pest, 1835)
• A húsvéti piros tojás. (Tudományos Gyűjtemény, 1836)
• A napkeleti epemirigy dúlásakor égbeliek oltalma alá folyamodó keresztények rövid ájtatossága. (Csík-Somlyó, 1836)
• A haldokló legszentebb emberbarát hét igéiről. Hét böjti prédikáczió. (Pest, 1836)
• Rövid mathematicai, physicai és politikai földleírás. Albach Szaniszló után fordította német nyelvből. (Pest, 1837)
• Vasmegyei régi várak és várromok. (Társalkodó, 1838)
• A moldvai magyar telepekről. Két toldalékkal a moldvai püspökségekről, a bukovinai magyar telepekről, s a moldvai katholikus egyház két század előtti állapotjáról. Moldvaország abroszával. (Buda, 1838)
• A szent Ferencz-rendi bosnyák szerzetesek. (Tudományos Tár, 1839)
• Polgártörténeti kalászok Szombathely városa levéltárából. (Társalkodó, 1839–1840)
• Bosnyákország története. (Tudományos Tár, 1843)

Posztumusz kiadások

• A’ moldvai magyar telepekről. Két toldalékkal ’s Moldvaország’ abroszával. Sajtó alá rend. Sebestyén Lajos. Az utószót írta Zsoldos Attila. Hasonmás kiad. Budapest, 1987.
• Népoktató. Új esztendei ajándék a köznép számára, 1840. A kéziratot kiadásra előkészítette, sajtó alá rend. és a kísérő tanulmányt írta D. Mátai Mária. Budapest, 1997.
• A’ moldvai magyar telepekről. A bevezető tanulmányt Szőcs János írta. Hasonmás kiad. (A Csíksomlyói Ferences Kolostor kincsei). Csíkszereda, 1999.

• Magyar utazók lexikona. Főszerk. Balázs Dénes. Bp., 1993.
• A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei. Buda. Királyi Magyar Egyetemi Nuyomda, 1846 . 9. 160.
• Ferenczy Jakab–Daniellik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. Pest, 1856.
• Antal Imre: Tisztesség adassék. Csíkszereda, Pallas-Akadémia,1994.
• D. Mátai Mária: Egy elfelejtett reformkori magyar tudós. G. E. A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai. Bp., 1976.
• D. Mátai Mária: G. E. népművelő-népoktató tevékenysége. Pedagógiai Szemle, 1978-
• Lukácsy Sándor: Kincsásás. 7. rész. A moldvai magyarok Columbusa, G. E. Kortárs, 1984.
• D. Mátai Mária: G. E. Kismonográfia. (A múlt magyar tudósai). Bp., 1990.
• D. Mátai Mária: Kétszáz éve született G. E. Honismeret, 2005
• Mikonya György: Útkeresők megpróbáltatásai. G. E., a népoktató. Új Pedagógiai Szemle, 2009.

Online források:

Magyar Életrajzi Lexikon. Arcanum Kézikönyvtár. Online kiadás.

D. Mátai Mária: Gegő Elek, a múlt magyar tudósa. Arcanum Kézikönyvtár. Online kiadás.

Gegő Elek (életrajzi szócikk). Névpont.

Gegő Elek kéziratait a Magyar Országos Levéltár, az MTA Könyvtára és az Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) őrzi. Tudományos életrajzát D. Mátai Mária írta meg (1976 és 1990), s ő adta közzé egyik, addig még meg nem jelent írását is.

A moldvai magyar telepekről szóló munkáját az utóbbi évtizedekben többször is kiadták (hasonmás kiadásban, 1987, 1999).