Szobrász, a 20. századi modern szobrászat kiemelkedő alkotója.

Tömör absztrahálásra, stilizáló egyszerűsítésre törekvő formaalkotása A. Bourdelle, É. Hajdu és C. Brâncuşi művészetének tanulságai nyomán bontakozott ki. Alkotói eredetiségére a kritika már pályája kezdetén fölfigyelt.
1968-tól véglegesen Franciaországban telepedett le, jelentős sikereket ért el, sikerült a jelenkori európai szobrászat élvonalába emelkednie.  Szobrai láthatók francia városok közterein, a francia állam kitüntetésekkel ismerte el Román Viktor érdemeit. Alkotóként mindvégig ragaszkodott szülőföldjéhez, itthoni környezetéhez, népéhez, mégis Erdélyben, Székelyföldön alig ismerik munkásságát.

Román Viktor 1937-ben született Homoródszentmártonban, földműves családban. Hatéves korától agyagból állatfigurákat készített, és azokat a falusi vásáron árulta. A tehetséges fiút szülei a marosvásárhelyi Szépművészeti Gimnáziumba íratták be, de a nyári szünidőket otthon töltötte, és a gazdaságban dolgozott.
Így emlékszik vissza a gyermekkorát meghatározó szülőfalura:

„Ha visszaemlékezem szülőfalumra, Homoródszentmártonra, létem ott töltött első szakaszára, ott minden az évszakok ütemét követte. A szokások, a viselkedések teljes összhangban voltak a négy évszakkal, valamint a falu két templomával. A templomok két tornya nekünk egy bizonyos nyugalmat jelentett, egy bizonyos emelkedettséget, egy bizonyos feladatot, valamilyen fajta létezést a természettel és Istennel szemben. Talán innen ered az, hogy akarva-nem akarva, megmaradt bennem az egyensúly szükségessége a körülöttem levő világgal, a társadalommal - ami nem olyan könnyű - de főleg magammal szemben. Azt hiszem, mindég próbáltam elérni ezt az egyensúlyt, ezt a lelki derűt, mely oly szükséges életünkhöz."
(Paul Barba-Negra feljegyzéseiből, Saron-sur-Aube, 1994)

1954-től a bukaresti Nicolae Grigorescu szobrásziskolában tanult, ahol Constantin Baraschi és Ion Murnu tanítványa volt. 1955-ben szobrai szerepeltek a varsói VIT-en.
1962-ben önálló kiállításán a bukaresti Magheru-teremben és a kolozsvári Szépművészeti Múzeumban aktokat is bemutatott, ami hivatalos körökben megbotránkozást váltott ki. Ennek ellenére 1963-ban elnyerte a román Képzőművész Szövetség szobrászati díját.
Főiskolai éveiben Bourdelle dekoratív, figurális művei hatottak rá, csak 1960 után kezdett attól eltávolodni, amikor megismerkedett Brâncuşi és Henry Moore alkotásaival.
1964-ben figuratív (de nem szocialista realista) Munkás című szobrát második díjjal jutalmazták az Országos Ifjúsági Tárlaton. Az alkotást a kolozsvári Utunk is bemutatta, a folyóiratban más alkalommal is közöltek szobrairól készült fotókat. A Munkás érdekessége, hogy a félfekvő helyzetű férfialak egy olyan, ívben meghajlított formára támaszkodik, amely elem későbbi, absztrakt szobrainál gyakran visszatér.
1965-ben nemzetközi díjat nyert a távközlés centenáriumára kiírt pályázaton Genfben. 1966-ban több külföldi városban is bemutatkozott: kiállított a római Galleria Schneiderben, a leewardeni Princesshof Museumban, és Eugen Mihaescu társaságában a lausanne-i Galerie Jeanne Wiebengában. Ebben az évben állították fel egyik bronzszobrát, a Korcsolyázó lányt a bukaresti Floresca parkban.
1967-ben a bukaresti Meridiane Kíadó megjelentette a művész első, kétnyelvű (román-francia) monográfiáját Eugen Schileru tollából.
1967-ben, röviddel azután, hogy megismerkedett harmadik feleségével, Dana Constantinescuval, elhagyta Romániát, és a British Council ösztöndíjával hat hónapot töltött a Royal College of Artban. Itt az angol szobrászat olyan jelentős képviselőivel találkozott személyesen, mint Henry Moore, Lynn Chadwickés Kenneth Armitage.
1968-ban az East Europe Centerben rendezett önálló kiállítással búcsúzott Londontól, és Párizsba utazott. Ekkor családi életében és művészi pályafutásában egyaránt gyökeres változás következett be.
Elvált második feleségétől, és 1973-ba összeházasodott a szintén Párizsban letelepedett Dana Constantinescuval, aki Dana Roman néven ismert képzőművészként, közös kiállításokon is szerepeltek.
Amíg Romániában már elismert szobrásznak számított, Párizsban mindent elölről kellett kezdenie. Néhány hónappal megérkezése után műteremhez jutott ugyan az F.N.A.G.P. (Fondation nationale des arts graphiques et plastiques) nogent-sur-marne-i művésztelepén, de a megélhetésért, kiállítási lehetőségért keményen meg kellett küzdenie, és felül kellett vizsgálnia addigi alkotói munkáját is.
„A szimmetriától sikerült megszabadulnom, pedig ez az egyensúly legegyszerűbb és legfenségesebb formája. Évek kellettek ahhoz, hogy rájöjjek, az egyensúly tud szimmetria nélkül is létezni..." Ennek a felismerésnek a jegyében született többek között 1985-ben a Marne-la-Vallée-ban (Place García Lorca) felállított La Porte (Kapu) is. A nemesacélból készített ív két acélnyíllal átszúrt betontömbhöz kapcsolódik, és bár a szobor struktúrája aszimetrikus, a formák arányával és azok elhelyezésével sikerült megteremtenie a kompozíció egyensúlyát. Franciaországban kezdetben alumíniumlemezből és bádogból hajtogatott szobrokat készített, majd amikor már anyagi lehetőségei megengedték, visszatért a romániai években használt agyaghoz, és a megmintázott szobrokat bronzba öntette.
Nagy megelégedéssel töltötte el, hogy 1969-ben egy szobrát bemutathatta a Salon de la Jeune Sculpture-ön. 1970-ben viszont már bekerült a Nouveau Dictionnaire de la sculpture moderne című lexikonba, és a következő évben elnyerte a Salon du Val-de-Marne szobrászati nagydíját. 1969–1973 között Hajdú István (Étienne Hajdu) mellett dolgozott kivitelezőként, és a szobrok mellett bronz műtárgyakat, konzolokat, gyertyatartókat készített a Galerie Santagelo számára. 1970 ben megismerkedett Pátkai Ervinnel, és szoros baráti kapcsolat alakult ki közöttük.
1973-ban Dana Romannal közösen a Frankfurthoz közeli Gehnhausen am Ziegelturmban, a Galerie Olyban állított ki, és végre sor kerülhetett első önálló párizsi bemutatkozására is a Galerie de l'Universitében. 1974-ben La Victoire (Győzelem) szobrával elnyerte a Bobigny város által kiírt pályázatot, és ettől kezdve számos kiállítási lehetőséghez és állami megrendeléshez jutott. 1975-ben kapott francia állampolgárságot.
Fémből és kőből készült alkotásai között egyaránt vannak kisplasztikai munkák és köztéri szobrok.
Monumentális köztéri bronzszobra áll többek között:
Mantes-la-Jolie-ban (1975), Aulnaysur- Odonban (1976), Créteilben (1977), Vitryben (1979), Villierle-Belben (1982, 1989), Noisy-le-Grand-ban (1985), Nancyban (1986) és La Défense-ban (1987).
Több közgyűjtemény, így a Fonds National d'Art Contemporain, a Los Angeles-i UCLA, a craiovai és a leganói Szépművészeti Múzeum is őrzi műveit. A közelmúltban a vitryi Musée des Arts Contemporains megvásárolta nagyméretű palaszobrát, a Couple-ot (Pár). 1992-ben a troyes-i, valamint a meudoni Musée d'Art Moderne-ben volt jelentős egyéni tárlata.
A budapesti Iparművészeti Múzeumban Dana Romannal közösen tervezett kiállítása csak megkésve, 1997-ben valósult meg. Ezen már nem lehetett jelen, 1995-ben rövid betegség után, váratlanul halt meg. Saron-sur-Aube-ban, abban a faluban temették el, ahol 1976-tól az év egy részében dolgozott. Sírján saját alkotása, a La Victoire (Győzelem) emelkedik.
Román Viktor 1968-ban egy londoni kiállítást követően nem tért haza Párizsból, műveinek nagy része a francia fővárosban, illetve annak környékén található.

Fontosabb egyéni kiállítások

• 1962 Magheru T., Bukarest;
• 1965 Dalles T.erem, Bukarest;
• 1966 Schneider G., Róma; Leewarden Princeshof M. (Hollandia); Wiebenga Galerie (Svájc);
• 1995 Emlékkiállítás a francia Grafikai és Szobrászati Alapítvány szervezésében, Párizs
• 1997 Iparművészeti Múzeum, Budapest
• 2000 Homródszentmárton
• 2004 Carréé des Coignard [Dana Romannal], Noget-sur-Marne (Franciaország);
• 2005 Galerie Jean-Louis Danant, Párizs (Franciaország) • Nemzeti Galéria, Bukarest;
• 2014-2016 Homoródszentmártontól Párizsig - retrospektív vándorkiállítás. Székelyudvarhely, Székelykeresztúr, Sepsiszentgyörgy, Székely Nemzeti Múzeum;  Pesti Vigadó (Budapest).

Válogatott csoportos kiállítások

• 2002 „Felezőidő"- Romániai magyar művészet 1965-75, Ernst Múzeum, Budapest
• 2010 Fülöp Árontól a Nátó-Vénuszig c. kiállítás, Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely

Díjak/ösztöndíjak

• 1963 – Képzőművészek Szövetségének szobrászati díja (Premiul Uniunii Artiştilor Plastici pentru Sculptură), Bukarest, Románia.
• 1965 – UNESCO-díj a távközlés százéves évfordulójának szoborpályázatán, Genf
• 1967 – a Royal College of Art ösztöndíja, London, Anglia
• 1994 – Francia lovagrend (Chevalier des Arts et Lettres).

Monumentális alkotások:

• 1966 – Korcsolyázó lány /Patinatoare/, Parcul Floreasca park , Bukarest, Románia;
• 1974 – Győzlelem /Victoire/, Bobigny, Franciaország;
• 1975 - Mainte-la-Jolie, Franciaország;
• 1976 - Villier-le-Bel; - Le Dragon, Aulnay-sur-Odon, Les Semailles, Rillieux-la-Pape, Franciaország;
• 1977 - Créteil, Franciaország;
• 1979 - Vitry-sur-Seine, Franciaország;
• 1984 - Nouvelle Marne-la-Vallée, Franciaország;
• 1986 - Le Messager, Nancy, Franciaország;
• 1987 - Le Char, La Défense, Paris, Franciaország;
• 1989 - Le Signal, Place Normandie-Niemen, Párizs, Franciaország.

Munkái közgyűjteményekben:

• Muzeul Naţional de Artă - Nemzeti Művészeti Múzeum, Bukarest, Románia;
• Művészeti Múzeum, Constanţa, Románia;
• Művészeti Múzeum, Legnano, Olaszország;
• FNAC (Fédération Nationale d'Achats des Cadres), Franciaország;
• Kortárs Művészet Múzeuma, Siegen, Germania.

• Schileru, Eugen: Roman Viktor. Bucureşti, Meridiane, 1967.
• Hommage à Román Viktor (katalógus) Párizs, 1995.
• Passuth K.: Szerszámok, csónakok, kapuk és zárak. In: Új Művészet, 1997/7–8–9.
• Szó, eszme, látvány (1920-2000), [vál., összeáll., bev., Banner Zoltán], Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2002.
• Kerékgyártó I.: Ősi és modern Román Viktor művészetében. In: Napút, 2003/6.
• Gábor Dénes: Román Viktor plasztikai világa. In: Művelődés, 2003. június–szeptember.
• Vlasiu, Ioana (coord.), Dicţionarul sculptorilor din România, lit. H - Z, vol. II, Editura Academiei Române, Bucureşti, 2012, p. 250-252.
• Mózes László: Az ismeretlen Román Viktor. In: Háromszék, 2014. július 19.
• Portik Blénessy Ágota: Egy vándor Kolozsváron. [Román Viktor kiállítása Kolozsváron.] Helikon. 2015 június 22.

Online források

• Antal Erika: Román Viktor: a szobrász, aki az ősi tárgyakból alkotott modernet. Maszol, 2015. szeptember 18.
• Murádin Jenő - Fándly Edit - Cserba Júlia: Román Viktor. Artportal
• Román Viktor 75. Cseke Gábor összeállítása. Café Főnix
• Le Delarge. Dictionnaire des arts palastiques modernes et contemporaines
• Victor Roman (1937 – 1995) şi redescoperirea sacrului

Filmek:

• Román Viktor (1937–1995) szobrászművészre emlékezik testvére, Román Elemér. Magyar Művészeti Akadémia, 2016.

Noha Román Viktor művészete Franciaországban teljesedett ki, mindvégig ragaszkodott erdélyi, székelyföldi gyökereihez, ennek ellenére itthon Erdélyben alig ismerik. Szülőföldjén csak az utóbbi néhány évben kezdett a művész neve ismét visszakerülni a köztudatba, főként annak köszönhetően, hogy 2014-ben munkáiból retrospektív kiállítást szerveztek Homoródszentmártontól Párizsig címmel.

A művész bátyjának, Román Elemérnek és a tárlat kurátorának, Ferenczy Ferencnek, Székelyudvarhely korábbi polgármesterének köszönhetően Székelyföldön három helyszínen, Székelyudvarhelyen, Székelykeresztúron és Sepsiszentgyörgyön mutatták be a kiállítást. Vargha Mihály, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója a kiállítás megnyitóján úgy vélekedett, „Román Viktor szobrászata egyedülálló szintézis, melynek jelképrendszere múltból és jövőből táplálkozik, szobrainak minden székelyföldi városban helye lenne."

Homoródszentmártontól Párizsig címmel 2016. október 29-tól november 23-ig volt látható Román Viktor szobrászművész gyűjteményes kiállítása a Pesti Vigadóban.
Szülőfalujában, Homoródszentmártonban az általános iskola viseli Román Viktor nevét. 2008-ban a Homoródszentmártonhoz tartozó Bükkfalván Román Viktor szoborparkot avattak fel, amelyet bátyja, Román Elemér hozott létre. A szobrok méretarányos nagyítását több mint 3 esztendős munkával Román Elemér építőmérnök végezte el. A burkolati munkákat, a szobrok védelmét Farkas István, udvarhelyi kisvállalkozó üvegszálas műanyag technológiája biztosítja. A parkban egy a családi bútorokkal berendezett emlékszoba is megtekinthető. (forrás: Geocaching)

Szülőfalujához való kötődése, a hely szelleme Román Viktor több alkotását megihlette, a szoborparkban látható például az Attila szekere, Egyensúly, Kárpátok kapuja, Kárpátok kútja című alkotásainak másolata.

2016 májusában Székelyudvarhelyen közösségi teret avattak fel az 1918. december 1. és a II. Rákóczi Ferenc utca kereszteződésében, ahol Román Viktor A szekér (Le char) című alkotását, illetve annak bronzba öntött másolatát állították fel. (Az eredeti alkotás üvegszálból készült, a művész testvérének a tulajdonában van, a szobor másolatát Sánta Csaba szovátai szobrász készítette.(Forrás: Asztalos Ágnes: Nyitás a modern művészet irányába. Hargita Népe. 2016. március 24.)

A Homoródszentmártoni Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor nyári művésztelepe Román Viktor nevét vette fel 2017 júliusában, a falu nagy szülöttének szellemiségét népszerűsítve.