Nyelvtanár, tolmács.

Csíkszereda ismert személyisége, a Márton Áron Gimnázium és a Sapientia - EMTE tanára volt. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, a középiskolát Székelyudvarhelyen. 1962-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett francia-román szakos tanári oklevelet. 1982-től Csíkszeredában kapott középiskolai francia tanári állást, 1965-1969 között tanfelügyelő, 1969-től 2001-ig tanított. Közel tizenöt nyelvet ismert (tolmács és fordítói szinten), magas színvonalú nyelvtudását állandóan tökéletesítette. Sokoldalú általános műveltsége révén, tevékenységével szolgálta a helyi közösséget. Nyelvtudásának köszönhetően számos európai országba tehetett utazást hivatalos megyei küldöttségek, sportcsapatok tolmácsaként, idegenvezetőként, a Hargita és az Előre közölte úti beszámolóit.

A Hargita Népe hasábjain 2001-ben megjelent Európai nyelvek című sorozatát könyvben is kiadták (Csíkszereda, 2002). 1992-től társ- és főszerkesztője volt a Márton Áron Főgimnázium évkönyvének, helytörténeti munkák megírásában is részt vállalt, többek között Az emberkatedrális (1996) és a Fehér lovon a székely legendákba (1996) című, Márton Áron életéről szóló munkák társszerkesztője volt.

Autóbalesetben vesztette életét. Több évtizedes helyismereti gyűjtőmunkájának eredményét, az általa szerkesztett Csíki Lexikont halála után tették közzé örökösei (Csíkszereda, 2004), Nyelves világ címmel európai úti jegyzeteit is kiadták.