dr. Endes Miklós, történetíró, jogtudós, címzetes kúriai bíró. A székelyek történelmének kérdései foglalkoztatták.

A csíkszentsimoni Endes család leszármazottja. A csíkszentsimoni Endes Kálmán és madéfalvi Istvánffi Jozefin egyedüli gyerekeként született Székelyudvarhelyen. Kisgyeremkkorát Csíkszentsimonban, a nagyapja által felújított és bővített kúriában töltötte, itt végezte elemi iskoláit.

Középiskoláit Marosvásárhelyen és Székelyudvarhelyen végezte, 1889-ben érettségizett. A jogot Kolozsváron végezte, 1892-ben államvizsgázott. 1893-ban a székelykeresztúri járásbíróságon, 1894-ben Brassóban aljegyzőként tevékenykedett. 1896-ban bírói vizsgát tett, majd Gyulafehérváron törvényszéki jegyző. 1898-tól Kolozsváron törvényszéki albíró, majd királyi alügyész. 1898-ban vette feleségül Sándor Rozáliát.

1904-től Csíkszentkirályon volt vezető járásbíró, 1905-től ismét Kolozsváron élt, királyi közigazgatósági bíró volt. 1913-ban kinevezték kolozsvári ítélőtáblai bírává, majd áthelyezték a budapesti királyi ítélőtáblához.Budapestre költözésük után feleségével hosszabb időre visszavonultak a társasági és a közélettől. 1921-től Budapesten kúriai, majd közigazgatási bíró volt.

Endes Miklós 1939-ben vonult nyugdíjba, sorozatos hivatali méltánytalanság után. Ezután minden idejét a történetírásnak szentelte.1943 júniusában ágynak esett, huszonhét hónapig tartó súlyos betegség után, 1945. szeptember 26-án elhunyt. Budapesten a farkasréti temetőben nyugszik.

Endes Miklós sokoldalú érdeklődési köre az aktív közéleti életben is megnyilvánult. Már az egyetemen aktív szerepet játszott az ifjúsági mozgalmakban. Tagja volt a kolozsvári Nemzeti Kaszinónak.
Kolozsváron a Genealógiai Füzetek egyik alapítója volt 1902-ben (Sándor Imrével, sógorával, Kelemen Lajossal, S. Gyulay Richárddal, Sebestyén Józseffel és Köblös Zoltánnal).
Társalapítója volt 1907-ben az Erdélyi Múzeum Egyesület Jogi és Társadalomtudományi Osztályának.
Jelentős tudományos kutatómunkássága is. A székelyek múltja, őstörténete foglalkoztatta, megírta Csík vármegye történetét, valamint családtörténetet kutatott. Kéziratos hagyatéka fellelhető az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában, ahol szabadon kutatható.
Hosszú kutatómunka eredményeként készült el Csík-, Gyergyó- és Kászon-székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig (Bp., 1937; Bp., 1994; Csíkszereda 2013) című műve, amely értékes forrásmunka a székelyek történetével foglalkozó kutatók számára. Pál-Antal Sándor történész értékelése szerint rendkívül alaposan dokumentált munka, bár szemlélete túlhaladott, hiánypótló jellege miatt reprint kaidásban is megjelent.
Endes Miklós életpályáját Pál-Antal Sándor történész-levéltáros ismertette, valamint munkásságának bibliográfiáját is közzétette 2009-ben megjelent tanulmányának mellékleteként (Pál-Antal Sándor: Dr. Endes Miklós, a székely múlt kutatója. In: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve. 2009 - I. Csíkszereda, Csíki Székely múzeum -Pro Print Kiadó, 2009.).

• Kerekes László: Endes Miklós: Csikszentsimoni Endes Miklós: Csík-, Gyergyó-, Kászon-székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. [Ismertető]. In: A Magyar Családtörténeti Szemle. 1938/1. 29-30.
• Pál-Antal Sándor: Dr. Endes Miklós, a székely múlt kutatója. In: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve. 2009 - I. Csíkszereda, Csíki Székely Múzeum -Pro Print Kiadó, 2009. Online elérés
• Tusnádi Élthes Gyula, dr.: Csikmegye története. [Ismertető dr. Endes Miklós.Csík-, Gyergyó-, Kászon-székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. c. művéről]. In: Csíki Lapok, 1937. december 12.
• Daczó Katalin: Helytörténeti évfordulók. In: Szereda.Origo, 2007/3 szám.