2024. december 07., szombat, Ambrus
   
KOZMA Ferenc
KOZMA Ferenc

Csekefalva,  1844. február 17. – Kolozsvár, 1920. május 12.

ÉLETRAJZ

Kézdiszentléleki Kozma Ferenc

Pedagógus, intézményvezető, művelődésszervező, közíró, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a székelyföldi művelődés, az unitárius közélet kiemelkedő személyisége.

Gyakorlati pedagógusi munkásságával és közéleti, publicisztikai tevékenységével egyaránt szűkebb pátriája, a Székelyföld és Erdély tanügyének és közművelődésének előmozdítója volt.

Székely kisnemesi családban született Csekefalván, apja unitárius lelkészként Homoródkarácsonyfalván és Csekefalván teljesített szolgálatot.  Középiskolai tanulmányait  a székelykeresztúri, majd a kolozsvári unitárius gimnáziumban végezte. 1867-ben szerezte meg lelkészi oklevelét Kolozsváron.

1867–1868-ban a jénai, 1868–1869-ben a heidelbergi, illetve 1869 tavaszától a zürichi egyetemeken folytatott bölcseleti és pedagógiai tanulmányokat, egyúttal beutazta a Német Birodalom és Svájc egyes vidékeit.

1869-ben a székelykeresztúri unitárius gimnázium tanáraként,  német és görög nyelvet valamint  klasszika-filológiát tanított. 1870-től az akkor létesített székelykeresztúri Magyar Királyi Állami Tanítóképző Intézet tanáraként oktatott magyar irodalmat, történelmet és földrajzot.

1873-ban kinevezték a tanítóképző igazgatójává, 1886-ig vezette az intézményt, egyúttal a pedagógia tanára volt.

Kolozsvárra költözése után Kolozs vármegye főtanfelügyelője 1886-tól 1904-ig, ezzel párhuzamosan 1892-től a kolozsvári unitárius gimnázium felügyelő gondnoka is volt. 1904-ben nyugdíjba vonult, de még 1912-ig ellátta az Eötvös-alap (a magyarországi néptanítók alapítványa) kezelésében álló kolozsvári Tanítók Házának gondnoki feladatait.

A nevelés módszertani kérdéseivel is foglalkozott, több pedagógiai füzete jelent meg. Számtalan tanügyi cikke jelent meg, többek között a Keresztény Magvető, a Család és Iskola és a Kolozsvár című folyóiratokban.

Pedagógusi hivatásával párhuzamosan szerteágazó közéleti-közművelődési tevékenységet fejtett ki. Szervezőmunkájának köszönhetően 1873-ban megnyílt az első székelykeresztúri önsegélyező népbank, s közreműködött a város néptanítóit egyesítő első társaság létrehozásában.

Részt vett a tordai Első Magyar Kulturális Egyesület, a kolozsvári székhelyű Erdélyi Múzeum-Egyesület és Erdélyi Irodalmi Társaság, a Székely Történelmi Pályadíj Alap, a Székely Mívelődési és Közgazdasági Egyesület és több jótékonysági intézmény munkájában.

Kivette a részét felekezete és egyháza közművelődési tevékenységéből is. Első alelnöke volt az 1885-ben Kolozsváron alakult unitárius Dávid Ferenc Egyletnek, s irányításával szervezték az első erdélyi unitárius püspök, Dávid Ferenc születésének négyszázadik évfordulója előtt tisztelgő jubileumi emlékünnepséget.

A székelyföldi közművelődési viszonyok javításáért publicistaként is sokat tett, számos ilyen tárgyú cikke és írása jelent meg. A Székelyföld közgazdasági és közmívelődési állapota címmel 1879-ben nyomtatásban is megjelent munkájával pályadíjat nyert. Munkájában a Székelyföld gazdasági és kulturális felemelkedésének lehetőségeit veszi számba a régió felzárkóztatását szem előtt tartva javító célzatú ajánlásokat tett a földbirtok-politika, a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem, az oktatás- és a művelődésügy megreformálására.

Tanulmányokban írta meg az unitárius egyház nagy alakjainak életrajzát. Megszerkesztette és kiadta dédapja, Kozma Mihály halottbúcsúztató beszédeinek gyűjteményét (1875), valamint nagyapja, Kozma Gergely önéletrajzát, s nevéhez fűződik Brassai Sámuel életművének népszerűsítése is.

Foglalkozott a magyar őshit kérdésével, népköltészeti alkotásokat és hiedelemanyagot gyűjtött a székelység körében. Akadémiai székfoglalója: Mythologiai elemek a székely népköltészet- és népéletben. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1882. A székelyföldi kézművesipar általa összeállított műszógyűjteménye kéziratban maradt.

Pedagógiai és közéleti munkássága elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia 1880-ban levelező tagjává választotta, 1894-ben pedig királyi tanácsosi címet kapott.

Márki Sándor szerint a Székelyföld megismertetésében Orbán Balázs mellett Kozma Ferencnek volt legnagyobb érdeme. (Erdélyi Irodalmi Szemle, 1924. 426. old.)


MŰVEI

Fontosabb művei:

  • A kolozsvári unitarium collegium ifjúsága olvasó és irodalmi körének multja. Kolozsvár, 1867.
  • Temetési alapigék : Az ó- és új testamentomból összeszedegette Kozma Mihály. Szerk. Kozma Ferenc. Kolozsvár: Stein, 1875.
  • Kozma Gergely unitárius pap és esperes életirata. Kolozsvár: Papp, 1876.
  • A Székelyföld közgazdasági és közmívelődési állapota. Budapest: Franklin, 1879. Hasonmás kiadás: Csíkszereda: Státus, 2008.
  • Mythologiai elemek a székely népköltészet- és népéletben. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1882. (akadémiai székfoglalója)
  • Emlékbeszéd  Fabritius Károly lev. tag fölött. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1883.
  • Brassai Sámuel mint aesthetikus és műkritikus. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1890
  • A lelkészi hivatás jelentősége egyházi, vallási és nemzeti szempontból. Budapest, 1896.
IRODALOM ÉS FORRÁSOK

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899.
  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 997. o.
  • Vofkori György:  Székelykeresztúr képes története. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2002.

Tanulmányok, cikkek:

  • Márki Sándor: Kozma Ferenc levelező tag emlékezete. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1923. (MTA Emlékbeszédek, 18.)

Online elérhető tanulmányok, cikkek:

EMLÉKEZETE, UTÓÉLETE

Kozma Ferencet ma többnyire csak a szaktudományokkal foglalkozók, a néprajz, a történelem, a művelődéstörténet kutatói tartják számon. Szülőföldjén, Székelykeresztúron 2019. március 19-én szerveztek emlékkonferenciát születésének 175. évfordulójára. (Lásd: Simó MártonKozma Ferenc feltámasztása. Élő Székelyföld. 2019. március. 3)