Költő, újságíró.

Gyergyószentmiklóson született, elszegényedett tisztviselő fiaként székely-zsidó családban. Gyermek- és ifjúkorát proletársorban élte meg. Nyomorúságos gyermekkori emlékei verseiben is visszaköszönnek.

Gyergyószentmiklóson érettségizett. A kolozsvári egyetemen jogot hallgatott. Bekapcsolódott a kommunista munkásmozgalomba, sztrájkok szervezésében vett részt, akkori verseiben engesztelhetetlenül hirdette az osztályharcot.

Első verse nyomtatásban Gyergyószentmiklóson, a helyi újságban jelent meg. 1933-tól a Brassói Lapok munkatársa volt.  1937 áprilisától Marosvásárhelyen élt, ekkor jelentette meg Gyönyőrű sors című kötetét. A cím és a verseiben megelevenedő költői világ közötti ellentmondást így oldja fel 1942. máj. 26-án, munkaszolgálatra való bevonulása előtt írt Végrendeletében: „…gyönyörűnek kell látnunk azt a sorsot, mely hőssé avat bennünket.”

A Korunk szerkesztőjeként dolgozott,  amikor a folyóirat 1940-ben megszűnt, a Magyar Nemzet, a Kelet Népe és Magyar Csillag közölte néhány versét. Ezekben az években több kötete jelent meg.

Életében megjelent kötetei: Gyönyörű sors (versek, Mv., 1937), Szegények küszöbén (versek, 1938), Ének a szolgák sorsáról (színpadi költemény, 1938).

Letartóztatták, 1941-ben az ákosfalvi gyűjtőtáborba internálták.  Egészsége megromlott, 1942-ben munkaszolgálatra hívták be, Ukrajnába került, a doni áttörés utáni visszavonulás idején tífuszban megbetegedett. 1943. február 27-én Sztari Mihajlovkánál olasz fasiszták agyonlőtték.

Salamon Ernő neve mozgalmi múltja miatt kiszorult az irodalmi kánonból és a köztudatból, bár költészete agitatív darabjait leszámítva az erdélyi líra élvonalába kívánkozik.

„Salamon Ernő megítélésének kettősségét nem költői mivoltában, politikai szemléletében kell keresni” – írja róla a Székelyhon.ro. online folyóirat (Balázs Katalin: Száz éve született Salamon Ernő . Székelyhon, 2012. május 14)

Életében megjelent kötetei:

• Gyönyörű sors. Versek. Marosvásárhely, 1937; Online változat MEK
• Szegények küszöbén. Versek. Marosvásárhely, 1938;
• Ének a szolgák sorsáról. Színmű. Marosvásárhely, 1938;

Posztumusz kötetei:

• Szegényember fiának. versek, 1945;
• Válogatott versek. Kéri József bevezető tanulmányával, Bukarest, 1955;
• Dal utódoknak. versek, Bukarest, 1961.
• Összegyűjtött versek, színpadi költemények, műfordítások. Bonyháti Jolán szerkesztésében. Bukarest,1966.
• Mindmáig békétlenül. Válogatott versek, műfordítások, napló. Bev. Pándi Pál, Bp. 1966; Gyönyörű sors. Bukarest, 1972;
• Napverés egy sírkövön. Versek. Kardos István utószavával, Bp. 1984.

• Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1994.
• Magyar Életrajzi Lexikon. Online változat
• Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. Online változat
• Marosi Péter: Salamon Ernő. Írói monográfia, 1969.

Cikkek, tanulmányok:

• Molter Károly: S. E., a munkásköltő. Igaz Szó, 1956;
• Déry Tibor: S. E.-ről. Útkaparó, 1956;
• Pándi Pál: S. E. Elsüllyedt irodalom, Bp., 1963;
• Becsky Andor: S. E. Kortárs, 1966. 7. sz.

A gyergyószentmiklósi középiskola 1968-ban vette fel Salamon Ernő nevét. Ugyanebben az évben leplezték le a költő Izsák Márton által készített szobrát a gimnázium előtt.

2018-ban a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium magyartanára, Ferenczi Attila tartott előadás-sorozatot Salamon Ernőről, hogy az iskola diákjai jobban megismerjék a költő életútját és munkásságát.

(Forrás: Előadások Salamon Ernőről. Az iskola névadójáról hallhattak a diákok. Hargita Népe. 2018. május 10.)