Daczó Árpád-Ernő, szerzetesi neve P. Lukács
Ferencrendi szerzetes, a vallási néprajz kutatója. Fáradhatatlanul gyűjtötte a Csíksomlyóra vonatkozó néprajzi adatokat, az erdélyi népi Mária-tiszteletről, Csíksomlyóról, archaikus népi imaszövegekről több kiadványt is megjelentetett.
Daczó Árpád Ernő, P. Lukács 1921. május 16-án született Dédabisztrán, egy sokgyermekes családban. (A hivatalos adatok szerint születésnek időpontja 1921. május 16, egyházi bejegyzések szerint július 27.).
Édasapját korán elveszítette, gyermekkora nyomorban, súlyos nélkülözésekkel telt. A gimnázium elvégzése után egy évig a szászrégeni fatelepen dolgozott. 1937-ben felvették a székelyudvarhelyi ferences szerafikumba. Gimnáziumi taníttatása költségeit a város ferences harmadik rendi családjai vállalták fel. Élete ekkor kapcsolódott össze végleg a ferences lelkiséggel.
1940. augusztus 2-án öltözött be e Szent Ferenc Rend ruhájába. A második világháború éveiben az Erdélyi Ferences Rendtartomány vajdahunyadi teológiáján elvégezte a főiskolát, majd 1945. május 19-én, pünkösd szombatján szentelte pappá Márton Áron püspök a ferences rend gyulafehérvári kis templomában.
Pappá szentelése után, 1946–1956 között Marosvásárhelyen volt zárdalelkész. Ott az ifjúságra tett nagy hatása miatt a kommunista hatalomátvétel után, 1949. július 5-én letartóztatták. A zárkában szigorú böjttel és imával kilencedet tartott Szent Mihály tiszteletére, majd 1949. szeptember 29-én, Szent Mihály ünnepének estéjén váratlanul megnyitották cellája ajtaját, és kiszabadult.
1951. augusztus 20-án az erdélyi ferenceseket internálták, ekkor rövid ideig Máriaradnára, majd a háromszéki Esztelnekre került. 1957-ben véget ért az internálás korszaka, így Márton Áron püspök jó diplomáciájának köszönhetően az addig lágerekbe gyűjtött ferencesek saját templomaikba visszakerülve lelkipásztori tevékenységet végezhettek.
1957-ben a bukaresti állami hatóság egyedül egyedül az ő kinevezését hagyta jóvá Csíksomlyóra a három felterjesztett ferences közül, így került tizenhárom évre a csíksomlyói kolostorba, a csodatevő Mária közvetlen közelébe.
Csíksomlyón egyedül teljesített szolgálatot, csak utolsó szolgálati évében, 1970-ben került mellé P. Márk József atya. Ugyanebben az évben P. Écsy János atyával helyet cserélve került Szentágotára, ahol 1973-ig működött.
A csíksomlyói kegytemplomban és kolostorban kezdődött el Daczó Árpád Ernő, Lukács atya vallási néprajzi munkássága. Házfőnöksége idején összegyűjtötte a kolostor szétszóródott értékeit, csíki népművészetbe öltöztette a kegytemplomot, visszaállította a Kis-Somlyó keresztúti stációit és ledöntött keresztjeit. Igyekezett jó kapcsolatot kialakítani Fazakas János miniszterrel, ennek köszönhetően az 1968-as közigazgatási átszervezés, a „megyésítés" után lett Csíksomlyó védett műemlék, ún. „barokk kegyhely."
1973-1978 között Daczó Árpád-Lukács atya Kosteleken szolgált, ezt követte Marosillye (1978–1980), újra Marosvásárhely (1980–1989) majd legvégül Fogaras (1989–1994).
Az 1971-es évek közepén a gyimesi csángó vidékhez tartozó Kosteleken találkozott először a népi Mária-kultusz egyik sajátos, ősrégi formájával, a Babba Mária tiszteletével. Ennek köszönhetően kezdett hivatásszerűen foglalkoznia a vallási néprajzzal.
Kapcsolatot keresett a kolozsvári egyetem Magyar Nyelv és Irodalomtudományi Tanszékével és a Román Akadémia kolozsvári Folklór Intézetével, Gálffy Mózes nyelvészprofesszor és Faragó József tudományos főkutató néprajzi terepmunkára ösztönözték.
Első tudományos publikációi a gyimesi Babba Mária tiszteletéről és a gyimesi rekegő hiedelemköréről a Népismereti Dolgozatok sorozat 1980-as és 1981-es köteteiben láttak napvilágot. P. Daczó Árpád-Lukács közleményei a népi Mária-tisztelet addig ismeretlen vonatkozásaira és a gyimesi hiedelemvilág ősi történeti rétegeire irányították a figyelmet.
Az 1970-es évek közepétől minden szolgálati helyén rendületlenül gyűjtötte a Csíksomlyóra vonatkozó néprajzi adatokat. Az erdélyi népi Mária-tisztelet megnyilvánulásait és ősi gyökereit bemutató könyvét azonban csak jóval később, 1994-ben történt nyugdíjazása után, a dési kolostorban írhatta meg.
Nagy munkáját nyolcvanévesen fejezte be, A Csíksomlyó titka. Mária-tisztelet a néphagyományban című könyve 2000-ben a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Könyvében részletes kutatómunka alapján mutatja be a székely néphitben élő Babba-Máriát, aki ősi pogány istennő lehetett, ennek az ősi istenanyának Csíksomlyó lehetett egyik nagy kultikus helye, alakját a kereszténység később beépítette saját hitrendszerébe.
Dr. Tánczos Vilmos néprajzkutató professzor értékelése szerint Daczó Árpád könyve “interdiszciplináris módszerrel született munka, hiszen a szerző a vallásos folklór adatai mellett az élő nyelv emlékeit, a helyneveket, az írott történelmi forrásokat és a művészettörténeti emlékeket is vallatóra fogta, és merész következtetésekig jutott.”
Korábbi vallási néprajzi gyűjtéseinek anyagából, Takács György magyarországi néprajzkutató segítségével szerkesztette meg másik fontos könyvét, a Hosszú utak megszomorodának. Archaikus népi imádságok, ráolvasók, szentes énekek Erdélyből és Moldvából című kötetet (Budapest, Magyar Napló, 2003). Munkája nagy értéket képvisel a néprajztudomány szempontjából, “hiszen a Székelyföldről és Belső-Erdélyből nem rendelkezünk tetemesebb mennyiségű archaikus népi imaszöveggel.” – értékelte dr. Tánczos Vilmos.
Életének kilencvenedik éve felé közeledve Csíksomlyó csodás világa, a kegyhely titka továbbra is foglalkoztatta. Csíksomlyó ragyogása címmel jelent meg újabb könyve, a csíksomlyói kegyhelyen ma is megtapasztalható ősi napkultuszról (Csíkszereda, Pallas-Akadémia, 2010).
P. Daczó Árpád gyakorló lelkipásztorként is igyekezett a papi pasztorációs tevékenységet a helyi, történelmileg kialakult vallásos lelkiségre alapozni. A gyulafehérvári egyházmegye papjainak a szánta 1992-ben megjelentetett Népünk hitvilága című kis füzetét, amelyben a hivatalos és népi vallásosság viszonyának kérdéseit fejtegette.
P. Daczó Árpád alapító tagja volt a Kriza János Néprajzi Társaságnak, idős korában is aktívan részt vett a társaság munkájában, a vándorgyűlések és konferenciák résztvevőjeként és előadójaként is. 2012. március 31-én a Kriza János Néprajzi Társaság Életmű díjjal ismerte el P. Daczó Árpád Lukácsot a népi Mária-kultusz, a vallási népszokások és az archaikus imádságok kutatása terén végzett munkásságáért. Az életműdíj átadásakor dr. Tánczos Vilmos laudálta.
(Tánczos Vilmos: "Csodák sorozata az életem": Az életműdíjjal kitüntetett P. Daczó Árpád-Lukács köszöntése. In: Keresztény Szó, 2012, március.)
Mohay Tamás néprajzkutató megállapítása szerint: „Az a munka és az a tapasztalat, amit csíksomlyói évei alatt elvégzett és felhalmozott, értékőrző és időtálló Csíksomlyó, a ferences közösség és tágabb körök számára egyaránt.”
