Zenetanár, karmester. A csíkszeredai Dal- és Zeneegylet karmestere, Csíkszeredában ő honosította meg Bartók és Kodály zenevilágát.
A Iaşi-i George Enescu Zeneakadémián végzett. 1931-1943 között a csíkszeredai római katolikus gimnázium tanára volt.
1931- től 1943-ig – Domokos Pál Péter utódaként – a csíkszeredai Dal- és Zeneegylet karmestereként is tevékenykedett. Az Erdélyi Magyar Dalosszövetség igazgatósági tagja volt. Csíkszeredában ő honosította meg Bartók és Kodály zenevilágát. „Fennmaradásunk egyik pillére a népdal, a zenei anyanyelv”– vallotta.
Az általa vezetett énekkar számos fellépésen aratott sikereket, 1931-ben az énekkar Csíksomlyón jelen volt a Wegenstein Lipót által bővített nagyorgona felavatásán vetek részt. 1933-ban Csíkszeredában rendezett hangversenysorozatot, 1935-ben Marosvásárhelyen az V. országos versenyen az énekkar újra arany babérkoszorús elismerésben részesült.
Gergely András, a csíkszeredai kórusmozgalom történetét feldolgozó művelődési szakember írta Sarkadiról:
“Ezt az időszakot egy igen jelentős személyiség, Sarkadi Elek karnagy, gimnáziumi tanár munkája fémjelzi, egészen elhurcoltatásáig. Gimnáziumi tanárként felvállalja a város életében oly jelentős szerepet betöltő kórus és zenekar vezetését. Pálcája alatt számos siker születik, az együttes létszáma, a zenekar felkészültsége bővül. 1940. december elején hálaadó hangversenyt adnak Csíkszeredában, és 8-9-én a Budapesti Zenei Akadémián a kórus – Erdély négy legjobb dalárdájával együtt – Kodály Zoltán előtt tiszteleg a magyar dalnak. Felemelő pillanat, amikor Sarkadi Elek átveszi Kodály Zoltán kezéből az ezüst karmesteri pálcát a kórusmozgalom, a művelt zene szolgálatáért. Jelentős a közművelődési tevékenysége, de még fontosabb az oktatásban kifejtett munkája. Még élnek és emlékeznek volt tanítványai, akik közül sokan vállalták a művelődési élet kihívásait.”
(Forrás: Gergely András. „A Hargita alján, míg dalnokok élnek …” In: Kútfő. Kis Magyar néprajz diákoknak. Csíkszereda, 2009., Tavasz -Tél, V. évf., 1-2. szám.)
Domokos Pál Péter A magyar népzene és énekkari műveltségünk című tanulmányában írta:
„1938. május 26-án a Miercurea-Ciuc-i róm. kat. gimnázium fiú-vegyeskara önálló hangversenyt adott, amelynek minden számát az új magyar zene szolgáltatta. Jelentősebb számai: Kodály: Székely keserves, Ave Maria és Jézus és a kufárok. A Jézus és a kufárok nehéz feladatait a falusi gyermekek minden nehézség nélkül énekelték; Sarkadi Elek zenetanár nagyszerű eredménnyel végzi munkáját."
A második világháború alatt a csíkszeredai zenei életet fellendítő, példaadó munkássága ellenére sem sikerült őt megmenteni Márton Áron püspök közbenjárása sem segíthetett. 1943-ban az akkori magyar hatalom munkaszolgálatra küldte.
1945-ben munkaszolgálatosként hurcolták el Magyarország nyugati határa felé, Sopron közelében halt meg, Hidegségen, a fasizmus áldozataként. Neve a budapesti zsidó temető márványtábláján olvasható.
Dr. Nagy András emlékiratában így emlékezik meg róla: „A zenében való teljes elmerülés olimpuszi adománya mellett jó kedély, humor, fáradhatatlanság jellemezte. Rokonszenves egyéniség volt, akinek szavára megmozdultak öregek és fiatalok, tanult és tanulatlan zenekedvelők egyaránt.”(Dr. Nagy András: Városkép és ami hozzá tartozik – Pallas Akadémia, Csíkszereda, 1995).
