Földrajzi és helytörténeti szakíró.
Vofkori György testvére
Elemi és középiskoláit Székelyudvarhelyen végezte, 1961-ben érettségizett a székelyudvarhelyi Elméleti Vegyes Líceumban, majd a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Biológia–Földrajz Karán szerzett tanári oklevelet 1966-ban. 1967–1968 között az ülkei általános iskolában tanított, majd 1972-ig a székelyudvarhelyi Elméleti Vegyes Líceumban. Ezt követően szinte 30 éven át, 2001-ig a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzőben volt földrajztanár. Doktori fokozatot szerzett a Bukaresti Tudományegyetemen, a Geológia–Földrajz Kar földrajzi tanszékén, 1979 óta a földrajztudomány doktora.
1998-tól a Tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolája Székelyudvarhelyi Képzési Központjában volt konzulens tanár, majd címzetes főiskolai tanár. 1999-től a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, a Gyergyószentmiklósi Turisztikai Főiskolán a nemzetközi turizmus földrajzát tanította, 2001 szeptemberétől a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karán, a gazdaságtudományi tanszék egyetemi előadótanára volt.
Kutatási területei: gazdaságföldrajz, népesség- és településföldrajz, turisztikai és üzleti földrajz, regionális földrajz, további érdeklődési területei: természet-és környezetvédelem, turisztikai marketing és menedzsment, településszociológia, tudománytörténet.
Első írása 1964-ben, az Igazság címú lapban jelent meg. Tudományos- és módszertani cikkeit, közleményeit a Hargita és a Tanügyi Újság hasábjain közölte., 1969–70 között a Hargita napilap Turista kalauz című rovatát vezette, amely sorozatban mutatta be Hargita megye fürdőhelyeit, természeti kincseit. Tudománynépszerűsítő cikkeit ugyanott közölte 1970-ben A tudományos munka műhelyéből és A tudományos munka kellékei című rovatokban. 1996-ban szerkesztette a Vállalkozók kislexikona című rovatot a székelyudvarhelyi Pulzus című gazdasági hetilapban. Külső munkatársa volt a Művelődés, Korunk és Székelyföld folyóiratoknak.
Fordításában több általános és középiskolai földrajz tankönyv jelent meg. Társszerzője Czáka Lajossal és Kristó Andrással a Hargita megye földrajza című III. osztályos tankönyv II. részének (Csíkszereda 1969); szerzője a Módszertani alapfogalmak a természetismeret, matematika és földrajz tanítására az I–IV. osztályban című pedagógiai líceumok számára kiadott tankönyvben a Földrajz fejezetnek (1979).
Összesen 15 székelyföldi helység térképét szerkesztette és rajzolta meg, 2003-ban elkészítette Erdély etnikai térképét és Az erdélyi magyarság térképét (Székelyudvarhely 2003).
Részletesen ismertette a Székelyföldet és településeit a Székelyföld útikönyve című 1998-ban megjelent kötkötetes munkájában (Budapest, Cartographia), amely 2007-ben a Pro Print kiadó gondozásában javított, átdolgozott kiadásban is megjelent.
Több hazai és külföldi tudományos társaság tagja volt: a Román Földrajzi Társaság, a Magyar Földrajzi Társaság, a Magyar Szociológiai Társaság, az Erdélyi Múzeum-Egyesület tagja, a Magyar Marketing Szövetség tagja és szakértője, 2000-től az MTA köztestületi tagja.
Díjak, kitüntetések:
1997-ben Debrecenben az „Ezeréves a magyar iskola” emlékéremmel, Csíkszeredában a Pro Cultura emlékplakettel tüntették ki.
1998-ba Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Polgármestere Díszoklevelével tüntették ki. tudományos és ismeretterjesztő munkásságáért.
1999-ben megkapta a Széchenyi Társaság díját, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Ezüst Gyopár díját.
2000-ben megkapta a Magyar Földrajzi Társaság Pro Geographia kitüntetését, „kimagasló oktatói, kutatói és publikációs munkásságáért, nemzetközi szakmai kapcsolatok ápolásáért”.
2008-ban, post mortem az Arany János Emlékérem elismerést kapta meg.
