Ferenc-rendiszerzetes, paptanár, az erdélyi ferencrend tartományfőnöke
Mikházán 1865-ben lépett a ferenc-rend kötelékébe Polikárp néven. Teológiai tanulmányait Gyulafehérváron kezdte, de Budapesten a Pázmány Péter Egyetem hittudományi karán fejezte be. 1872-ben szentelték pappá. A csíksomlyói gimnázium tanára volt 1872-1875 között, majd a rendi növendékek teológiatanára volt Kolozsváron, Vajdahunyadon és Mikházán. 1880-tól Nagyszebenben házfőnök és definitor.
Már 1883-ban rendtartományfőnökké választották. Négy ízben is vállalta a tartományfőnöki megbízatást, három-három évre. 1903-ban Rómába hívták, ahol a rend római vezetésében tanácsos és a kapisztránus rendtartomány vizitátor generálisa volt.
Tartományfőnökként az Erdélyi Ferences Rendtartományon belül 1884-ben elindított belső rendi reformot támogatta, tevékenységével később hozzájárult az egész rendi élet általános reformjához. Egyik előkészítője és megszövegezője volt a XIII. Leó pápa által 1897-ben kiadott Ferenc-rendi szabályoknak, amelyek a rend mindhárom ágában – ferencesek, minoriták, kapucinusok – véghezvitték a rendi élet reformját.
1909-ben tért vissza az erdélyi rendtartományba. Majláth Gusztáv Károly püspök állandó kisérőjeként részt vett a bérmautakon, az egyházmegye majd minden települését bejárta. A Szent Ferenc Hírnöke című ferences folyóirat egyik alapítója volt.
