Jezsuita szerzetes, római katolikus pap, erdélyi római katolikus püspök, egyházi író, tanár, irodalmár.
Erdély katolikus püspökeként az erdélyi iskolaügy egységesítése terén, az oktatás újjászervezésében és a kultúra terjesztésében jelentős eredményeket ért el.
Névváltozat: Mártonffy József, S. J.
Előneve: Csíkmindszenti
Megjegyzés a névhasználatáról: György Lajos irodalomtörténész alapján a Mártonfi névalakot vettük át. A Csíkmindszenti előnevet püspökké szentelése után kezdte használni. Leveleiben nevét különböző alakban írta alá: Mártonfi és Mártonffy formában is előfordul aláírása. (Forrás: Pintér Márta Zsusanna: Egy rejtőzködő irodalmár a 18. századból. Mártonfi József erdélyi püspök (1746-1815). Budapest: Protea Kulturális Egyesület, 2016.)
Elszegényedett székely nemesi családban született Csíkszentkirályon, 1746. január 15-én. Apja Csíkmindszentről költözött a faluba. Nyolc terrstévre közül ő volt a legidősebb. Két öccse is egyházi pályát választott, mint a felemelkedés egyetlen lehetőségét. Nagyon szerény körülmények között nőtt fel, szorgalmával és tehetségével emelkedett magas rangra. Elemi iskoláit Csíkmindszenten kezdte el, egyes adatok szerint a csíksomlyói ferencrendi kolostor iskolájában is tanult, ezt azonban György Lajos irodalomtörténész cáfolja.
1758-1761 között a székelyudvarhelyi gimnáziumban tanult, majd Kolozsváron a jezsuiták kollégiumában folytatta tanulmányait, ahol szolgadiákként tanulhatott.
1763. október 27-én Kolozsváron felvették a jezsuita rendbe. 1764-1765-ben a jezsuita rend novíciusa volt Trencsénben. Innen Szakolcára került, a rend tanárképző intézményének hallgatójaként. 1767-1768 között a nagyszombati egyetem bülcsészeti karán folytatta tanulmányait.
Tanulmányainak befejezése után a rend elöljárói a budai gimnáziumba küldték, ahol 1669-1770-ben az alsó osztályokban grammatikát tanított, 1772-1773-ban a retorikát tanította, ekkor már a felsőbb osztályokban.
Mártonfi József tehetségét, tudást nagyon korán felismerték a jezsuita rend elöljárói, azonban a rend 1773-as feloszlatása fordulatot hozott, új pályára helyezte Mártonfit, aki ekkor Budán volt magiszter, azaz teloógiai tanár. Természettudósként, matematikusként szerette volna folyatni a további életét, ezért kérte, hogy visszmehessen Erdélybe. 1774-ben az erdélyi királyi Gubernium felszólítására hazatért a kolozsvári kollégiumhoz, a filozófiai kar matematikai tanszékére.
1776. szeptember 19-én Mária Terézia rendeletével kinevezték a gyulafehérvári Szent István szeminárium régensévé. 1776 novemberében a püspök kinevezte a nagyszebeni árvaház matematika professzorának.
A Bécsben 1779 október 20-án kelt királyi dekrétum Mártonfi Józsefet az erdélyi katolikus népiskolák felügyelőjének nevezte ki, királyi tanácsosi ranggal, hét évig működött ebben a tisztségben. Kitűnő gyatkorlati érzéke és szervezőkészége is hozzájárult, hogy eredményesen szervezze újra, egységes alapokra helyezve az erdélyi iskolaügyet. Munkásságának talán legmaradandóbb érdeme az oktatásügy területén végzett tevékenysége.
Mártonfi az erdélyi iskolák számára teljesen új szabályzatot dolgozott ki, Norma Regia néven, amelyet II. József 1781. május 16-i rendelete hagyott jóvá.
A tervszerűen és rendszeresen véghezvitt változtatásokkal néhány év alatt az erdélyi oktatásügyet kiemelte régi elmaradottságából, teljesen újjáteremtve magasabb színvonalra emelte. Az erdélyi katolikus alsó-és középfokú oktatásügy az általa szervezett rendszer alapján fejlődött tovább több mint félévszázadon át – állapította meg György Lajos irodalomtörténész.
1781-ben II. József az újonnan felállított könyvvizsgálói bizottság tagjává, cenzorrá nevezte ki. 1798-tól a bizottság elnöke volt, egészen haláláig betöltötte a cenzori tisztséget, igazságos eljárásával kivívta a köztiszteletet. 1781. július 27-én Batthyányi Igvác püspök székeskáptalani kanonoki kinevezéssel tüntette ki.
Az iskolaügy megreformálásában elért érdemeit elismerve, 1786. augusztus 8-án kelt királyi rendelettel főkormányszéki tanácsossá (guberniumi consiliarussá) nevezték ki, ekkor költözött Szebenből Kolozsvárra. 1788-ban címzetes gyulefehérvári kanonok lett, 1793-ban pedig szerbiai címzetes püspökké nevezték ki.
Batthyányi Ignácz püspök halála után I. Ferenc császár és magyar király 1799. március 14-én Mártonfi Józsefet Erdély püspökévé nevezte ki. Püspöki székét csak azután foglalta el, miután Bécsben az erdélyi püspöki javakat az egyház részére biztosította. Tizenöt éven át, haláláig töltötte be a püspöki tisztséget. 1815. március 3-án, Gyulafehérváron hunyt el, sírja a székesegyház kriptájában található.
Mártonfi József érdemei különösen a nevelés-oktatás valamint a tudományok pártolása terén jelentősek. Reformtörekvései között szerepelt a papok nyugdíjügye, vagyonának egy részét a papi nyugdíjalapra hagyta. Az irodalom, a tudósok, köztük az inséggel küzdő Révai Miklós támogatója volt.
Mártonfi támogatta fiútestvéreit az egyházi pályán, öccse, Mártonfi Antal is természettudományos érdeklődésű volt, a gyulafehérvári csillagvizsgáló első igazgatójaként ismert. A Batthyány Ignác püspök által alapított csillagvizsgálót Mártonfi József hozatta rendbe, megmentve az enyészettől, ugyanakkor a könyvtár berendezésére és fejlesztésére is figyelmet fordított.
Munkásságát az irodalomtörténet is számon tartja.
„Ha a külső körülmények és a belső gátlások nem szegik szárnyát szabad röptének, az irodalomtörténet ma alighanem a felújulás korának legjobbjai között emlegetné nevét.” – írja róla első monográfusa, György Lajos (18901950), a kiváló erdélyi irodalomtörténész.
Bár nyomtatásban egyetlen műve sem maradt ránk, kéziratos hagyatékában féltucatnyi verse és több színdarabja maradt fenn. Pályája elején, Budán, jezsuita tanárként diákjai számára írt színdarabokat latin nyelven. A közelmúltban került elő fiatal tanárként készített kéziratos irodalmi jegyzete, több prédikációja és egy magyar nyelvű drámafordítása. Verseinek egy része episztola, címzettjei Révai Miklós és Barcsay Ábrahám, de van köztük két epigramma és két hosszabb lélegzetű költemény is.
Irodalmi munkásságának feldolgozásával Pintér Márta Zsuzsanna irodalomtörténész foglalkozik (Pintér Márta Zsusanna: Egy rejtőzködő irodalmár a 18. századból. Mártonfi József erdélyi püspök (1746-1815). Budapest: Protea Kulturális Egyesület, 2016.)
Mártonfi József életrajzát részletesen megírta György Lajos irodalomtörténész, Fejezetek Mártonfi József erdélyi püspök életrajzából (1746-1815) címel 2009-ben jelent meg a monográfia, amelyet. Fejér Tamás rendezett sajtó alá (Budapest, METEM, 2009).
