Római katolikus pap, érseki helynök, főesperes-plébános, egyházi író.
Léstyán Ferenc Csíkszentkirályon született 1913. február 12-én. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, majd a Csíkszeredai Római Katolikus Főgimnázium tanulója volt. Felsőbb tanulmányait a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán végezte 1932-1937 között. 1937-ben szentelték pappá, római katolikus lelkészi szolgálatát Gyergyóremetén kezdte 1937-ben, Sepsiszentgyörgyön folytatta 1939-ben, ahol a Kolping vezetője is volt. 1939-1942 között Tordán, 1942-ben Bojcán plébánosként szolgált. 1943-ban a gyulafehérvári püspöki iroda levéltárosa lett.
1943 június 28-án, Márton Áron püspök bérmálási körútja során letartóztatták, de sikerült mehgszöknie, és Észak-Erdélybe menekült. A nagyszebeni hadbíróság hazaárulás bűntettéért halálra ítélte, de megszökött és Észak-Erdélybe menekült. 1943-ban Kolozsváron volt káplán, 1944-ben Ditróba nevezték ki, 1945-1952 között Csíkkarcfalván (Csíknagyboldogasszony) volt plébános. 1948-ban megindult a vallás felszámolására irányuló politikai támadás, ezt követően háromszor tartóztatták le különböző vádakkal, ítélet nélkül került börtönbe. Márton Áron püspök letartóztatását követően 1952-ben tövid ideig titkos ordinárius. 1952 januárjában Désaknán jelölték ki kényszerlakhelyét, 1953-ban letartóztatták, a nagyszebeni hadbíróság egy kommunista koncepciós perben egyévi börtöbnböntetésre ítélte, Kolozsváron és Piteşti-en töltött egyévi börtön után 1954-ben visszakerült Désaknára.
Szabadulása után 1955-től Marosvásárhelyen szolgált, előbb a ferences templom igazgatójaként, 1956-tól plébánosaként, 1968-ban a marosi kerület főesperese lett. 37 évig szolgált Marosvásárhelyen. 1968-tól templomépítési engedély híján egyházi tulajdonba került lakóházakat alakíttatott át kápolnává és elkezdte a cigánypasztorációt. 1975-ben imakönyvet, 1979-ben katekizmust szerkesztett. Számos cikke látott napvilágot, több helytörténeti munka, lelkiségi- és hittankönyv szerzője.
Marosvásárhelyi plébánosi szolgálatát követően 1992-ben Gyulafehérvárra került, 1997-ig püspöki helynökként, vikáriusként, majd 1997-es nyugdíjazása után az érsekségen maradt 2006 elejéig, nyugalmazott vikáriusként tudományos munkát végezve, ebben az időszakban több munkája is megjelent.
Az erdélyi magyar történelmi egyházak templomainak felleltározási szándékával készült hiánypótló jellegű forrásmunkája, a Megszentelt kövek. A középkori erdélyi püspökség templomai. Stílusok, zord idők, hitvallások (katolikus, lutheránus, református, unitárius) változásaiban. 1100 templomképpel (Kolozsvár, 1996, Gloria nyomda).
Hosszú, munkás élete során számos alkalommal tüntették ki tevékenységéért.
2006-ban, 93 éves korában költözött a székelyudvarhelyi Pastor Bonus Papi Otthonba. Életének 96., papságának 71. évében, 2008. július 14-én hunyt el a székelyudvarhelyi Pastor Bonus Otthonban. Szülőfalujában, Csíkszentkirályon helyezték végső nyugalomra. „Halálra ítélve is éltem. Hiszem, hogy halálom után is élek." – olvasható a csíkszentkirályi temetőben álló sírkeresztjén.
Léstyán Ferenc születésének századik évfordulójára emlékkönyv jelent meg, Erdély süveg nélküli püspöke. Msgr. Léstyán Ferenc, Vásárhely biciklis papja címmel, Tamási Zsolt történész szerkesztésében (Marosvásrhely, Mentor Kiadó, 2013.).
Fontosabb díjai, kitüntetései:
1966 – archidiaconus ad honorom cím
1970 – pápai prelátusi cím
1994 – Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskereszje
1999 – Marosvásárhely díszpolgára cím
2002 – Fraknói Vilmos-díj
2005 – Julianus-díj
2006 – a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Katolikus Teológia Kara méltatta munkásságát
2008 – Csíkszentkirály díszpolgára cím (az oklevelet személyesen már nem vehette át)
