2025. február  15., szombat, Kolos
   
GAÁL András
Gaál András. Fotó forrása: Barabás Miklós Céh
GAÁL András

Gyergyóditró, 1936. március 9. – Pannonhalma, 2021. augusztus 6.

ÉLETRAJZ

Festőművész, grafikus

Gaál András festőművész élete nagy részében a gyergyói és csíki hegyek szerelmese volt. Elsősorban tájképfestő, de portréfestőként is sikeres volt.

Gaál András annyira univerzális művész, hogy minden technikát ismer, és minden technikában csodálatos dolgokat művel. Ő oly módon újította meg a kortrs magyar tájfestészetet, hogys zerintem a legjobb magyar tájfestő pillanatnyilag, aki tényleg tájfestő, aki számára nem ürügy a táj, hanem létkérdés.” (Banner Zoltán, 2014)

Gaál András 1936. március 9-én született Gyergyóditróban. 1950–1954 között a Marosvásárhelyi Zene- és Képzőművészeti Középiskola növendéke volt. Tanárai: Barabás István, Bordi András, Piskolti Gábor. 1954-1959 között a Kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia Festészet-Pedagógia szakán folytatta főiskolai tanulmányait, mesterei Abrudan Petru, Teodor Harşia, Miklóssy Gábor voltak.

1959-ben Csíkszeredába került, ahol 1999-ig négy évtizeden át, nyugdíjazásáig rajztanárként tevékenykedett, először a líceumban (a mai Márton Áron Gfőgimnázium), később az 1972-től megalakult művészeti elemi és középiskolában (Nagy István Művészeti Középiskola).

Eredményes művészetpedagógusi pályafutása mellett szerepet vállalt a csíkszeredai művészeti élet megszervezésében, nevéhez fűződik a rendszeres képzőművészeti kiállítások elindítása a városban. Az Országos Képzőművészeti Szövetség megyei fiókjának elnöke volt hosszú időn keresztül.

A Csíkszeredában eltöltött négy évtized alatt teljesedett ki művészként, 1964-2015 között rendszeresen kiállított, egyéni és csoportos kiállításokon. Első egyéni kiállítása 1964-ben, a csíkszeredai múzeumban volt.

Akvarell- és olajképein többnyire a csíki és gyergyói vidéket festette, tájképein a domborzati formákat szín- és vonalritmusokban foglalta össze.

“A múlt század hatvanas-hetvenes éveiben találta meg szinte valamennyi technikában – olaj, akvarell, pasztell, akril – azt a konkrét és absztrakt határán mozgó látásmódját, amelynek segítségével önmagán átszűrve, erőteljes expresszionizmussal, és fegyelmezett konstruktívizmussal festette meg Székelyföld domborzati és településszerkezeti jellegzetességeit. Festészete figurális kompozíciókkal, portrékkal és monumentális munkákkal is gazdagodott.” (Forrás: Erdélyből a világ, Gaál András – 80. Erdélyi Riport, 2016. március 16.)

1974-ben Zöld Lajos újságíróval és festőtársával, Márton Árpáddal együtt megalapították a Szárhegyi Barátság Alkotótábort, amelynek szakmai vezetője volt (Márton Árpáddal közösen vagy felváltva). Az alkotótábor 1990-től nemzetközi táborként működött, három évtized alatt Erdély és Románia egyik legnagyobb állandó képzőművészeti gyűjteményét hozta létre. Márton Árpáddal együtt küzdöttek azért is, hogy Csíkszeredában művészeti iskolát majd szaklíceumot hozzanak létre.

Könyveket illusztrált és művészeti tárgyú írásokat is közölt. Dolgozott a Hargita napilap grafikai szerkesztőjeként, címlapot tervezett a Hargita Kalendárium és a Hargita megye útikönyve számára. Irodalmi művekhez készült rajzait, illusztrációit és művészeti tárgyú írásait a Hargita, a csíkszeredai középiskola Lyceum című lapja és A Hét közölte.

Monumentális munkákat is készített, amelyek közül Csíkszeredában található a Márton Árpáddal és Pálffy Árpáddal közös munkája, az 1967-ben készült Cantata Profana című kerámiamozaik a Városi Művelődési Ház (Csíki Játékszín) színháztermében, valamint a tusnádfürdői katolikus templom vitrói (Egri Lászlóval közös munkája, 1987) .

2003-ban Magyarországra, Pannonhalmára költözött, de szülőföldjén, Gyergyóditróban is működtetett műtermet, mindvégig figyelemmel követte az erdélyi művészeti életet, alkotóként továbbra is a székelyföldi szín- és formavilágból merített.

„Csodálatos naplementéket és felhőket nézhetek az Apátság felé, mert minden szépet itt is észreveszek, de lelkem és vizuális memóriám mindig is Csíkhoz, Gyergyóhoz köt és ha fizikailag nem is látom, mégis bennem él, azt festem.” – vallotta 2016-ban egy vele készített interjúban. (forrás: Erdélyből a világ, Gaál András – 80., Erdélyi Riport, 2016. március 16.)

Nyolcvanöt éves korában, 2021. augusztus 6-án hunyt el Pannonhalmán, ott is helyezték végső nyugalomra. Búcsúztató gyászmiséjét a Pannonhalmi Főapátság Boldogasszony-kápolnájában tartották 2021. szeptember 4-én.

Gaál András alkotói pályája során mintegy 1500 képet festett, amelyek a világ számos országában, köz- és magángyűjteményekben megtalálhatók. 2004-ben állandó kiállítása nyílt szülőfalujában, Gyergyóditróban a községnek adományozott 23 munkából, ugyancsak 2004-től szülőfaluja díszpolgára.

Művészetét számos díjjal, kitüntetéssel ismerték el, munkásságáról több könyv is megjelent. Elsőként Banner Zoltán művészettörténész írt monográfiát Gaál Andrásról, amely a Pallas-Akadémia gondozásában 2000-ben jelent meg a Műterem sorozatban. Hetvenedik születésnapján hetven rajza látott napvilágot magánkiadásban. 2009-ben újabb Banner monográfia jelent meg a művészről a Pallas-Akadémia kiadásában.

2016. március 5-én Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeumban életmű-kiállítással ünnepelték a nyolcvan éves Gaál András festőművészt tisztelői, barátai, volt tanítványai, pályatársai. A munkásságára viszatekintő kiállítás megnyitóján mutatták be a Székedi Ferenc által szerkesztett Gaál András című kötetet (Csíkszereda Kiadóhivatal, 2016), amely a művész 80 reprodukcióját és a Székedi által készített életútinterjút, valamint életrajzi adatokat és bibliográfiát is tartalmaz. (Forrás: Péter Beáta: Megnyílt Gaál András jubileumi kiállítása. Székelyhon 2016. március 6.)

A festőművészről a Duna Televízió portréfilmet mutatott be „Gaál András hegyei” címmel, 2018. november 25-én.

Díjak, elismerések:

  • 1972 és 1973 - Káplár Miklós-díj ( Hajdúböszörmény)
  • 1996 - Pro Urbe díj (Csíkszereda)
  • 1999 - EMKE Szolnay Sándor-díj ( Kolozsvár)
  • 2000 - Kriterion Koszorú (Csíkszereda)
  • 2001 - Tőkès Sándor-díj , a Nagykun Nemzetközi Művésztelep nívódíja (Berekfürdő)
  • 2003 - Civis Hotels Rt. Nemzetközi Művésztelep nívódíja (Hajdúszoboszló)
  • 2003 - Életműdíj (Csíkszereda)
  • -Hargita Megyéért-díj (Csíkszereda)
  • 2005 - Nemzetközi Miniatűr Kiállítás különdíja (Kaposvár)
  • 2006 - Erdélyi Vitézi Rend és Erdélyi Lovagrend tagság, kulturális érdemekért Kolozsvár
  • 2008 - Nemzetközi Miniatűr Kiállítás különdíja (Kaposvár)
  • 2009 - Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje
  • 2013 - Gyergyó Magyar Kultúrájáért -díj (Gyergyószentmiklós)

IRODALOM ÉS FORRÁSOK

Monográfiák:

  • Banner Zoltán: Gaál András. Csíkszereda, Pallas-Akadémia, 2001. (Műterem)
  • Banner Zoltán: Gaál András: [fotó Balási Csaba, Gaál Barna, Gaál András].Csíkszereda, Pallas Akadémia –  Csíkszereda Kiadóhivatal, 2009., színes ill.  (Élet-Jelek 1.)
  • Székedi Ferenc szerk.: Gaál András. [A  kötet tartalmazza: Székedi Ferenc beszélgetése Gaál Andrással Ég és Föld  között címmel, 80 színes fotó Gaál András munkáiról.] Csíkszereda, Csíkszereda Kiadóhivatal, 2016.

Kritikák, cikkek, interjúk (válogatott könyvészet*):

  • Páll Lajos: Szabálytalan híradás Gaál András marosvásárhelyi kiállításáról. Hargita, 1968. március 3.
  • Székely János: Műterem-látogatás Gaál Andrásnál. Hargita, I. évf., 234. szám, 1968. november 10.
  • Fodor Sándor: Számunk képzőművésze: Gaál András.  A Hét, 1971. december 17.
  • Ferencz Imre: Festőállvány és katedra. Beszélgetés a 60 éves Gaál Andrással. Hargita Népe, VIII. évf., 48. szám, 1996. március 8.
  • Székely János: Kísérlet egy rögeszme alkalmazására. [Gaál Sándor festészetéről]. Hargita Népe,  VIII. évf., 48. szám, 1996. március 8.
  • Szatmári László: Egy művésztelep születése  és előzményei. Hargita Népe, IX. évf., 259. szám,  1997. december 20.
  • Bajna György: Gaál András hazatérése. [Állandó tárlat nyílt Gyergyóditróban, a művész által adományozott alkotásokból]. Hargita Népe, XVI. évf., 165. szám, 2004. július 16.
  • Bucur, Nicolae: Gaál András 70. Adevărul Harghitei, 1 martie 2006.
  • Váli József.: Ez az akvarell. In: Közösség és művészet. A Korunk Galéria története 1973-1986. Kolozsvár, Komp-press Kiadó, 2008.
  • *Székedi Ferenc: További könyvészeti források Gaál András művészetéről. In: Székedi Ferenc szerk.: Gaál András. Csíkszereda, Csíkszereda Kiadóhivatal, 2016.

Online elérhető források, cikkek:

Gaál András. Barabás Miklós Céh.

Nagy Miklós Kund: Ráhangolódva a táj lelkére. [Gaál András egyéni tárlata a Marosvásárhelyi  Bernády Házban,  2012. május 17-én nyílt.]  Népújság, 2012. május 25.

Péter Beáta: Megnyílt Gaál András jubileumi kiállítása. Székelyhon, 2016. március 6.

Erdélyből a világ, Gaál András – 80. Erdélyi Riport, 2016. március 16.

Elhunyt Gaál András festőművész. Hargita Népe 2022. augusztus 7.

Nagy Miklós Kund: Búcsú Gaál András festőművésztől. Népújság, 2022. augusztus 13.

Farkas Endre: Gaál András-festményeket kapott ajándékba a Csíki Székely Múzeum. Maszol.ro, 2022. szeptember 16.

Film:

Gaál András 80 éves. Magyaradás. 2016. március Készítették: Bartha Ágnes és Kacsó Sándor. Youtube

„Gaál András hegyei” [Marossy Géza és Mucsányi János portréfilmje Gaál András festőművészről,  a Duna Televízió Isten kezében című sorozatában, bemutató: 2018. november 25.]  (Forrás: https://www.mediaklikk.hu/.../isten-kezeben-2018-11-25-)

EMLÉKEZETE, UTÓÉLETE

Gaál András kívánságának eleget téve, a festőművész nyolc alkotását adományozta a családja 2022-ben a Csíki Székely Múzeumnak, amelyeket hivatalos formában 2022. szeptemberében adtak át a múzeumnak. Az értékes adománnyal bővült a múzeum Gaál András-gyűjteménye, amely 41, többnyire az 1960-as évekből való munkát tartalmazott.

(Forrás: Újabb Gaál András-festményeket adományoztak a Csíki Székely Múzeumnak. Székelyhon, 2022. szeptember 15.