Magyar Örökség-díjjal kitüntetett biológus, fitoterapeuta, gyógynövényszakértő.
Macalik Ernő természettudományi szakíró, fitoterapeuta a „székelyföldi füvesemberként” vált ismertté Erdély-szerte, gyógyteái, fűszerkeverékei, gyógynövény tinktúrái valamint számos gyógynövényismereti előadása révén.
Kolozsváron született 1944. július 7-én, ahol 1962-ben elvégezte az Ady-Şincai Líceumot, 1967-ben a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen szerzett biológia szakos tanári diplomát. Életének nagy részét Csíkkarcfalván töltötte, az egyetem elvégzése után itt telepedett le, a Csíkkarcfalvi 1. Számú Általános Iskola tanára volt.
Első írását az Igazság közölte 1967-ben. Szakmai írásai, fotói a Művelődés, A Hét, Falvak Dolgozó Népe (itt Csodálatos élővilág című sorozata), Informaţia Harghitei az 1985-ös Hargita Kalendárium, valamint a Romániai Magyar Szó hasábjain jelentek meg. 1990 után nyugdíjazásáig a gyulafehérvári Római Katolikus Teológia középfokú kántorképző intézetében is tanított biológiát.
Csíkkarcfalván a helyi iskola biológiatanáraként arra törekedett, hogy megszerettesse a biológiát a diákokkal, de ezen felül gyógynövények termesztésével, gyűjtésével, illetve feldolgozásával foglalkozott. Fontos volt számára, hogy a gyógynövények és fűszernövények ismeretét és szeretetét is elültesse a helyibeliek szívében, tudatában. Macalik Ernő hatalmas gyógynövényismeretével gyógyteáival, tinktúráival bárkinek szívesen segített. Számos településről, még külföldről is gyakran felkeresték az emberek a „füvesembert”. Életének 79. évében hunyt el március 25-én szülővárosában, Kolozsváron.
„Csoda csak egy van, a lét maga, azon túl minden csak csodálatos. A gyógynövényre nem szabad csodaként gondolni” – vallotta.
Munkásságáért 2000-ben Ezüstgyopár díjban, 2013-ban Magyar Örökség díjban részesült.
