2024. december 07., szombat, Ambrus
   
VÁMSZER Géza
VÁMSZER Géza

Nagyszeben, 1896. augusztus 13. - Kolozsvár, 1976. szeptember 21.

ÉLETRAJZ

Néprajzkutató, művészettörténész, szakíró, középiskolai tanár.

Írói neve: Szebeni Vámszer Géza

Nagyszebenben született 1896. augusztus 13-án. A gimnáziumot szülővárosában végezte, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, ahol 1920-ban középiskolai rajztanári oklevelet szerzett. A főiskolán olyan neves képzőművészek voltak az évfolyamtársai, mint Aba-Novák Vilmos, Nagy Imre és Varga Nándor Lajos.

Hazatérve Erdélybe középiskolai rajztanárként tevékenykedett, 1922-26 között a nagyszebeni tanítóképzőben, 1926-tól a székelyudvarhelyi líceum rajztanára volt.

Székelyudvarhelyen megismerte Haáz Rezső, Bányai János és Lévay Lajos tudományos, közművelődési munkásságát. Ekkor tudatosult benne, hogy, “választott szülőföldje” többet vár el tőle, és életcéljául a népnevelői munkát választotta. Elhatározta, hogy bejárja a Székelyföld falvait, gyűjtőmunkája utján fényképek és rajzok segítségével örökíti meg a székelység életmódját, művelődéstörténeti értékeit, népi kultúráját. Kezdetben általános néprajzzal foglalkozott, majd áttért a településtörténet, a falusi népi egyházművészet kutatására.

1929-1941 között a Csíkszeredai Római Katolikus Főgimnáziumban tanított. Életpályájának meghatározó állomása volt Csíkszereda.

Tanári munkája mellett bekapcsolódott a turistamozgalom és természetjárás megszervezésébe, 1931-ben az ő kezdeményezésére jött létre a Csíki Turista Egyesület. 1934-ben megjelentette Csík vármegye turistakalauza és térképe című munkáját.Megszervezte azt a közadakozást, amelynek eredményeként elkészült a sutai turistaház és síugrósánc valamint az egyeskői menedékház.

 

A Csíkban töltött évek alatt értékes néprajzi és művészettörténeti gyűjtő- és kutatómunkát végzett. Diákjaival együtt bejárta a csíki, gyergyói, kászoni és gyimesi településeket. Fényképek, rajzok segítségével felmérte a székely falvak művészeti értékeit, településszerkezétét, népművészetét, gazdálkodását, kézművességét.

Fontos szerepet vállalt a csíki székely népviselet, népzene és néptánc tömeges rendezvényeken való bemutatásában is.

Tanulmányozta az általa feltárt rákosi Cserei-kúria falfestményeit, írányításával sikerült helyreállítani a csíkdelnei Szent János templomot. Ugyancsak az ő kezdeményezésére került sor a hosszúaszói Xántus-kápolna romjainak feltárására, ahol az 1694-es tatárbetörés emlékére, 1933-ban a csíki turistákkal emlékoszlopot helyeztek el.

Megtervezte a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium kápolnájának oltárát, amely az első népies stílusban készített berendezés volt a Székelyföldön.

1930 pünkösdjén Domokos Pál Péterrel és Nagy Imrével közösen nagyszabású művészettörténeti és néprajzi kiállítással fogadták a csíksomlyói búcsúra érkezőket. Az általuk összegyűjtött és kiállított anyag képezte a későbbi csíkszeredai múzeum alapjait.

1940-ben jelent meg Kolozsváron a Szakadát című monográfiája, amelyben egy Szeben megyei magyar szorványfalut mutat be.

1941-től véglegesen Kolozsváron telepedett le, tanári munkája mellett Kalotaszegen végzett néprajzi gyűjtéseket. Gyűjtőmunkájának eredményeként Kalotaszegi magyar népviselet címen jelent meg 1977-ben, Faragó Józseffel és Nagy Jenővel közös kiadványa.

A Csíkban gyűjtött néprajzi anyag feldolgozását és rendezését is folytatta, amelynek eredményeként jelent meg halála után, 1976-ban az Életforma és anyagi műveltség című értékes tanulmánykötetet.

1976. szeptember 21-én hunyt el Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Érdeklődési területe főként a néprajz, művészettörténet, természetjárás volt. Dolgozatait, tanulmányait 1929-40 között rendszeresen közölte a Csíki Lapokban és a Csíki Néplapban, 1930-tól az Erdély című turisztikai és honismereti folyóiratban, amelynek 1945-49 között főszerkesztője volt. A Keleti Újságban, az Erdélyi Tudósítóban, az Erdélyi Fiatalokban és más lapokban is jelentek meg tanulmányai, 1952-től a Művelődés hasábjain is közölt írásokat, valamint a Népismereti Dolgozatok 1976. évi kötetében

MŰVEI

Fontosabb közlemények, tanulmányok, cikkek:

  • A csíkdelnei Szent János templom. In.: Debreceni szemle, 1934/8.
  • Népies elemek egyházművészetünkben. In.: Az EME 1937. évi vándorgyűlésének emlékkönyve, Kolozsvár, 1938.
  • A székely vagyon-és földközösség. In.: Az EME 1938. évi vándorgyűlésének emlékkönyve, Kolozsvár, 1939.
  • A gyimesi csángók eredete, települési és gazdasági viszonyai. In.: Láthatár, 1940.
  • Adatok a csíki farsangi szokásokhoz. In.: Ethnographia. 1959/1-3.
  • A csíkrákosi Cserei kúria falképmaradványai. In.: Művészettörténeti értesítő. 1960/1.

Kötetek:

  • Ízlés, modor, divat. Székelyudvarhely, 1928.
  • A csíkdelnei Szent János templom. Debrecen, 1934. (Szebeni Vámszer Géza néven).
  • Csíkvármegye turista kalauza és térképe. Csíkszereda, 1934.
  • Székely táncok. Bándy Máriával. Kolozsvár, 1937.
  • Szakadát. Egy szebeni magyar szórványfalu monográfiája. Kolozsvár, 1940.
  • Életforma és anyagi műveltség. Néprajzi dolgozatok, gyűjtések, adatok (1930-1975). Bukarest, Kriterion. 1977.
  • Kalotaszegi magyar népviselet. Faragó Józseffel és Nagy Jenővel. Bukarest, 1977.
  • Csík vármegye településtörténete. Helytörténeti adatok a hajdani Csíkvármegye településtörténetéhez. Csíkszereda, Pallas-Akadémia, 2000.
  • Csík vármegye településtörténete. Helytörténeti adatok. Jegyzetek: Szőcs János. Csíkszereda, Pallas-Akadémia, 2007. (Bibliotheca Transsylvanica, 53). Online változat
IRODALOM ÉS FORRÁSOK

  • Antal Imre: "Tisztesség adassék". Csíkszereda, 1994.
  • Balázs Lajos: Vámszer Géza - Reflexiók egy korszerűen gondolkodó és cselekvő tanárról. In: Székelyföld, V. évf., 8. sz., 2001. 71. o.
  • Kós Károly: A nehéz szolgáló írástudó példája. In: Korunk,1977.
  • Vámszer Géza: Életforma és anyagi műveltség. Néprajzi dolgozatok, gyűjtések, adatok (1930-1975). Bukarest, 1977.
  • Vámszer Géza: Visszaemlékezés életpályámra. In: Művelődés, 1975/11.
  • Magyar Néprajzi Lexikon. 5. kötet. Budapest, 1995.
  • Mihály Zita: Vámszer Géza és acsíki műemlékvédelem. In:  In: Székelyföld, V. évf., 8. sz., 2001., 78. o.
  • Miklós József: Csíki Lexikon. Csíkszereda, 2004.
  • Pozsony Ferenc: Vámszer Géza választott szülőföldje. In: Vámszer Géza: Helytörténeti adatok a hajdani Csík vármegye (Csík, Gyergyó, és Kászon) településtörténetéhez. Csíkszereda, 2000.
  • Székely László: Csíki áhítat. Budapest, s.a.
  • Romániai magyar néprajzi könyvkiadás 1989 előtt. Transindex adatbank.
  • Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. Online változat.

Online elérhető források:

  • Kozma Mária: Vámszer Géza. [Emlékezés születésnek 120, halálának 40 éves évfordulója alkalmával.] Hargita Népe.  2016. augusztus 11.
EMLÉKEZETE, UTÓÉLETE

1996-ban, születésének 100. évfordulóján 1996-ban a Csíki Székely Múzeumban a múzeumalapító, néprajzgyűjtő Vámszer Géza emlékeztére konferenciát szerveztek.

2001. május 25-én, halálának 25. évfordulója alkalmával a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban egy tudományos ülésszak keretében méltatták az iskola neves tanárának tevékenységét, emlékére márványtáblát helyeztek el.