Közíró, történész, akadémikus.
Családi neve: Baumgarten.
A középiskolát Csíkszeredában és Gyulafehérváron végezte, majd Budapesten, Grenoble-ban és Párizsban folytatta egyetemi tanulmányait. 1930–1933 között a csíkszeredai főgimnázium tanára volt, 1933 őszén kommunista tevékenysége miatt letartóztatták. 1934 nyarán házasságot kötött Gerő Margit tanárnővel, aki vele együtt vett részt az antifasiszta mozgalmakban.
1934-től a MADOSZ központi titkára Kolozsvárt, 1940-től illegális vezető pártaktivista, 1944 után az Magyar Népi Szövetség Végrehajtó Bizottságának tagja volt, 1948-tól különböző közéleti és politikai tisztségeket töltött be, 1952–56 között a Bolyai Tudományegyetem rektora volt, 1956–58-ig miniszterhelyettes, 1959–66 között a bukaresti Történeti Intézet aligazgatója, 1970-től a Társadalom- és Politikai Tudományok Akadémiájának egyik alelnöke, A Román Tudományos Akadémia levelező tagja.
Irodalmi pályaíve saját vallomása szerint „a neokatolicizmus, majd eklekticizmus állomásain át jut el a marxista szemléletig és harcos antifasizmusig, s a doktriner balosságokat leküzdve a szocialista humanizmusig".
1923-tól versekkel jelentkezett az irodalomban, a Pásztortűz, Cimbora, Ellenzék közölte verseit. Az 1930-as évektől a Falvak Népe munkatársa, szerkesztette a Székelyföldi Néplapot, és az Igazságot. 1938-tól Kolozsváron az Erdélyi Magyar Szó című hetilapot irányította. Írásait közölte a Brassói Lapok, Korunk, az Erdélyi Tudósító és Erdélyi Helikon (1931-1932), a párizsi Le Monde Nouveau c. folyóiratban tanulmánya jelent meg, versekkel szerepelt az Új Arcvonal antológiában. A felszabadulás után a brassói Népi Egység és a kolozsvári Világosság hasábjain közölt publicisztikát, vezércikkei irányt szabtak a romániai magyarság önmegfogalmazása számára. Később az Utunk, Romániai Magyar Szó és Előre közölte tanulmányait, cikkeit.
Új történelemszemléletet hirdetett, a nacionalista történelemhamisításokkal szemben közös román és magyar szabadsághagyományokat értékelte. Történelmi szakfolyóiratokban románul és a Korunkban magyarul megjelent értekezései a közös hagyományokra, a nemzetiségi közélet demokratikus alakulására, az osztályharc és ellenállási mozgalom hazai magyar eseményeire, a "közös szocialista haza építésére" hívták fel a figyelmet.
