Tanár, történész, a történelemtudomány doktora.

Rugonfalvi Kiss István adatai szerint szülei: Balló Imre kántortanító, Albert Zenóbia. A gimnáziumot Csíksomlyón, az egyetemet Kolozsvárt végezte, magyar-latin szakon szerzett tanári oklevelet, történelemből doktorált. 1896-tól a Csíksomlyói főgimnázium tanára, az önképzőkör vezetője és 1904-től az ifjúsági könyvtár őre volt. Az iskolai pénzalapot kezelő bizottság elnöke, 1907-től Csík vármegye főtanfelügyelője volt.
Első felesége Balogh Berta fiatalon elhunyt. Második felesége Láng Irén volt. Két fia és két leánya született. A család az 1910-es évek elejétől Tordán élt.
1914-ben Balló István családjával Csongrád vármegyébe települt át, ahol gimnáziumi görög-latin-történelem tanár volt az 1922-es nyugállományba vonulásáig. Ezután csanádi főtanfelügyelőként tevékenykedett. Szegeden érte a halál 1953. december 9-én, itt temették el a Belvárosi Temetőben.

Munkái 1896-tól kezdődően a Csíksomlyói Főgimnázium Értesítőjében jelentek meg, illetve több kötete is megjelent: Altorjai Báró Apor Péter élete és működése (1897.), Báthori Endre bíbornok és erdélyi fejedelem halála (1899.), Teleki Mihály ( életrajz ,1903.), A madéfalvi veszedelem (1906.).

Kéziratos hagyatékában maradt fenn Szemelvények P. Loisteiner Lénárd kéziratából című munkája, Fáradhatatlanul kutatta a székelység történelmi emlékeit, számtalan fontos okiratot és adatot tárt fel és dokumentált.

A Magyar Történelmi Tár közölte 1899-ben az alábbi publikációit: Tatár rabság (1662, 1665), A külföldi iskolázás történetéhez (1593) és Adatok a székelyek történetéhez (1466-1575).

A Magyar Gazdaságtörténelmi Szemlében 1899-ben az alábbi írásai jelentek meg: Lóorvosságok és kuruzslások a XVI. századból és Adatok a csíki negyedfél megye havasainak közös birtoklásáról. Hargitaváralja jelképes székely község hivatalos Közlönye, az erdélyiek tudományos, szépirodalmi és társadalmi folyóirata Szegeden jelent meg 1919 után. Ebben publikálta „Báthory István lengyel király és a székelyek", valamint a „Székelyek három rendje" című írását. 1943-ban Szegeden jelent meg tollából A székelyek régi története és lófő Csíkszentgyörgyi Jósa János című monográfia.

Közel 8500 oldalnyi terjedelmű kézirata maradt fenn, amelyben vármegyékbe csoportosítva helységenként feldolgozza a Székelyföld történelmét, mindvégig pontosan megjelölve a forrásokat.

A madéfalvi veszedelem 1905-ben felavatott emlékoszlopán az ő verse olvasható.

• Altorjai báró Apor Péter. In: A Csíksomlyói Róm. Kath. Főgimnázium Értesítője. Csíkszereda, 1896/97.
• Báthori Endre bíbornok és erdélyi fejedelem halála. In: A Csíksomlyói R. K. Főgimnázium Értesítője, Csíkszereda, 1898/99.
• Adatok a csíki negyedfél megye havasainak közös birtoklásáról. In: Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1899.
  
• Lóorvosságok és kuruzslások a XVI. századból. In: Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1899.
  
• Teleki Mihály. In.: A Csíksomlyói Róm. Kath. Főgimnázium Értesítője, Csíkszereda, 1. rész 1901/1902, és 2. rész 1902/1903.
• A madéfalvi veszedelem. In: A Csíksomlyói Róm. Kath. Főgimnázium Értesítője, Csíkszereda, 1906.
• A madéfalvi veszedelem emlékoszlopa. In: Székely Egyesületi Képes Naptár és Évkönyv. Budapest, 1906.
• Mindszenthy Gábor naplója. Szemelvények Altorjai báró Apor Péter „Metamorphosis Transsilvaniae" című művéből. Kiadta és bevezetéssel ellátta Dr. Balló István. Budapest, [1900].

• Antal Imre: Tisztesség adassék. Lapok a Csíkszeredai Római Katolikus Főgimnázium történetéből, Csíkszereda, 1994. p. 100.
• Rugonfalvi Kiss István: Székely seregszemle, Debrecen, 1940. p. 85
• Dobos László: Adalékok Dr. Balló István életrajzához. In: Székelyhon.ro 2014. 01.05.

Dr. Balló István fennmaradt szellemi hagyatékát, kéziratban maradt írásait Szombathelyen élő unokája, Balló László a Csíki Székely Múzeumnak adományozta. A hagyaték ünnepélyes átadására a múzeum előadótermében 2014. október 21-én került sor. A rendezvényen ismertették Balló István életművét.

A történész életrajzának ismeretetéséhez unokája, Balló László által közétett adatokra is támaszkodtunk. Az interjú a Csíki Hírlap 2014. január 5.-i számában jelent meg. Online változata a Székelyhon portálon érhető el.