Jogász, Csíkszék országgyűlési képviselője, főispán.

1839-ben Csíkszék jegyzője, 1840-ben Gyergyószék alkirálybírója lett. 1841-ben a kolozsvári országgyűlésbe követnek választották. Jelentős szerepe volt Erdély rendi ellenzéki mozgalmában.

Az 1846/47. évi országgyűlésben Csíkszék követeként a székely sérelmek orvoslásáért emelt szót. Az 1848. április 12-i széki közgyűlés az ő felszólalásának hatására fogadta el az uniót és a magyar forradalom programját. A székelyek követe volt az 1848. július 5-én Pesten megnyílt első népképviseleti országgyűlésbe. Ő vezette 1848 októberében az agyagfalvi Székely Nemzeti Gyűlésbe a csíki küldöttséget. A szabadságharc leverése után 1852-ben bebörtönözték, ahonnan 1856-ban szabadult, csak 1861-től lépett ismét közéleti pályára. 1865-ben ismét Csíkszék követévé választották a kolozsvári országgyűlésbe. 1877-ben Csíkmegye főispánjává nevezték ki.

Egyed Ákos történész megállapítása szerint „Mikó Mihálye egyike volt a reformkor, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc legjelentősebb politikusainak, aki végig hűséges maradt 1848 eszméihez, s nem kis része volt abban, hogy Csík-, Gyergyó- és Kászonszék népe is méltó módon kivette részét a magyar nemzet megújulásáért vívott nagy küzdelemből."

• Egyed Ákos: 1848 erdélyi magyar vezéralakjai. Marosvásárhely, Mentor Kiadó, 2004.
• Országgyűlési emlékkönyv 1866. 1867. Pest, 1867.