Egyházi író, pápai prelátus, püspöki helynök, vértanú pap.
A középiskolát Csíksomlyón és Székelyudvarhelyen végezte. Teológiát a Bécsi Egyetemen hallgatott, a Pázmaneum növendékeként, 1906–1910 között. 1910. július 14-én szentelték pappá Bécsben.
Segédlelkész volt Lemhényben és Szászrégenben. 1912–1914 között a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen tanári oklevelet és filozófiai doktorátust szerzett.
Az első világháborúban tábori lelkészként szolgált, majd a csíkszeredai gimnáziumban helyettes tanár és szubrégens volt. A kézdivásárhelyi gimnázium tanára, majd igazgatója volt 1933 végéig. Egyházmegyei főtanfelügyelő és státusi tanügyi előadó is volt.
1933 novemberétől gyulafehérvári székesegyházi kanonok, majd 1939-től pápai prelátus, 1947. március 7-től Márton Áron püspök általános helynöke (vicarius generalis) volt.
1950-ben letartóztatták, 1951 szeptemberében a máramarosszigeti politikai börtönbe vitték. Ott halt meg 1954. szeptember 14-én. Sírhelye ismeretlen. Rövid életrajzát a Gyulafehérvári Rűmai Katolikus Érsekség felterjesztette a római Apostoli Szentszékhez a 20. század új vértanúi névsorába.
Iskolatörténeti munkája: A katolikus iskolázás múltja Erdélyben. Székfoglaló a Pázmány Társaság 1940. márc. 12-iki ülésén. Kolozsvár, 1940.
