Költő, könyvtáros.
*Születési és elhalálozási idejét különbözőképen jelölik a források, más adatok szerint: 1861. március 15. – 1920. október 22.
Születési adataira vonatkozóan Bakóczi Károly Fülöp Áron élete és költészete (Székelyudvarhely, 1923) című munkájában írja, hogy ő maga március 15-ét tartotta születésnapjának, amit édesanyjától tudott.
Szülőfalujában, Felsőboldogfalván (régi neve Felsőboldogasszonyfalva) végezte elemi iskoláit, 1871-1881 között a székelyudvarhelyi Református Kollégiumban tanult, majd Budapesten folyatta tanulmányait, magyar-latin szakon szerzett diplomát. 1885-ben Hódmezővásárhelyen, 1886-1890-ben a szatmári gimnáziumban tanított helyettes tanárként. 1893-tól a Szatmári Hírlap szerkesztője volt, 1895-től Budapesten a képviselőház segédkönyvtárosa, majd 1911-1916 között a képviselőház könyvtárának igazgatója volt. Húsz éven át dolgozott a könyvtárban, tizenegy évig pedig vezette azt. 1902 nyarán az ő szakszerű irányító és szervező munkájával költözött át az 50.000 kötetet számláló könyvtár a régi pesti képviselőházból az új Országházba.
A Kemény Zsigmond Társaság (KZST) tagja volt. Írt verset, kritikát, iránycikket, képmagyarázatot. Pesti évei alatt születtek legjelentősebb művei, újradolgozta fiatalkori alkotásait. Arany János költészetének hatására kezdte el feldolgozni a hun-magyar mondakört, hun tárgyú eposz-ciklusának része az Attila fiai című trilógája: Ellák. Budapest, 1885; Aladár. Szatmár, 1893;Csaba. Budapest, 1909. Kisebb költeményeit Bakóczi Károly rendezte sajtó alá (Székelyudvarhely, 1921).
1916. január 31-én nyugállományba vonult, és húszévi könyvtári szolgálat után hazaköltözött szülőfalujába, a felsőboldogfalvi kúriába. Utolsó éveit itt élte le, 1920. október 20-án halt meg. Kúriája kertjének egy csendes sarkában, fenyőfák alá temették.
Emlékét kegyelettel őrzik szülőfalujában, Felsőboldogfalván. 1993-ban a szülőfalu iskolája felvette a költő nevét, az épület előtt álló mellszobrát Szabó János készíttette.
Az iskola honlapján elérhető életrajza
