Költő, író, tanár.

Középiskolai tanulmányait a kézdivásárhelyi Római Katolikus Gimnáziumban és a csíksomlyói római katolikus tanítóképzőben folytatta. 1903-ban középiskolai tanári oklevelet szerzett Budapesten.. Előbb Csíksomlyón, azután Csíkszeredában a tanítóképző intézet tanára volt, később a Hírnök című lap munkatársa, majd Marosvásárhelyen a Római Katolikus Tanítóképző igazgatója.
A csíkmadéfalvi székely vértanúk emlékművének felavatása ünnepélyén, 1905. október 7-én az ünnepi ódát (Bíborban rejtőző porkoláb) ő írta és szavalta el. Habsburg-ellenes, illetve Ferenc Józsefre utaló sorai miatt letartóztatták s csak Erdély akkori püspöke, gr. Mailáth Gusztáv Károly közbenjárására bocsátották szabadon, ezután azonban nem közölhetett, nyilvános ünnepélyeken nem vehetett részt. Csak sok utánjárással folytathatta pedagógusi pályáját.
Amikor 1920-ban Csíksomlyóról a Római Katolikus Státus iskoláját anyagi okok miatt Kézdivásárhelyre, majd Marosvásárhelyre helyezte, hűségesen követte tanintézetét.
Címzetes igazgatóként vonult nyugalomba 1939-ben. Később, nyugdíjasként még visszatért a tanügybe: 1942–44-ben a marosvásárhelyi állami tanítóképzőben tanított, a II. világháború után pár évig ugyanott óraadó.Volt tanítványai legendás hírű tanárként emlegették.
Tanári munkája mellett pedagógiai és társadalmi egyesületek vezető személyisége volt. A Csíkvármegyei Római Katolikus Tanítóegyesület, az *Erdélyi Római Katolikus Tanítóegyesületek Szövetsége (1906–22), a Csíkszeredai Dal- és Zeneegylet elnöke volt.

Írt elbeszéléseket, értekezéseket, útirajzokat és főként verseket. Cikkei, versei számos lapban és folyóiratban jelentek meg: Képes Családi Lapok, Ország–Világ, a gyulafehérvári Közművelődés, a Pesti Napló, Erdélyi Tudósító, Pásztortűz, Hírnök.
Első verseskötete 1912-ben jelent meg Budapesten Régi versek címmel, Márton Ferenc rajzaival. Ady hívta fel rá a figyelmet a Nyugatban közölt recenzióban (Számadás csöndes könyvekről. Nyugat, 1912). Ady Endrével barátságban volt, aki őt „írásköteles író"-nak nevezte.
Ady Endre írta róla a Nyugatban: „Zsögönnek ismerem újabb verseit, hozzám küldött leveleiből s nagyon kedves és majdnem okolt az a reményem, hogy önmagához és sokakhoz fog eltalálni még a Régi versek szélesedő nyomadékán a friss lélekkel székely és magyar érzékenységű versíró ember."

Az I. világháború befejezése után, az új viszonyok közepette elszigetelődött. Családi problémái kínzó magányba sodorták, egyre ritkábban szólalt meg. Második verseskötete az Isten kezében. (Arad 1927), a négy ciklusba sorolt mintegy negyven vers néhány vallásos tárgyútól eltekintve útkeresését, fájdalmait, a mellőztetés érzését tolmácsolja többnyire tömör formákban.
Ady hatása összetett szavaiban, önportrészerű soraiban érhető tetten. A második világháború után Kézdivásárhelyen Mikó Gáborral megszervezte az Ady Írói Kört. Megírta verses önéletrajzát, amely Széphistóriám címmel jelent meg (Bp., 1949). A könyv IX. fejezetében az Ady és közte szövődött barátságnak állított emléket.

• Régi versek. Budapest, 1912.
• Isten kezében. Versek, Arad, 1927;
• Széphistóriám (Verses regény), Budapest, 1949.

• Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. Online változat.
• Csíki Olvasókönyv. Csíkszereda, Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, Hargita Kiadóhivatal, 2009.

• Ady Endre: Számadás csöndes könyvekről. In: Nyugat 1912/18.
• Walter Gyula: Zs. Z.: Isten kezében. In: Pásztortűz 1928/1.
• ifj. Domokos Pál Péter: Ady-adalék egy lírai önéletrajzban. In: Irodalomtörténet 1962/1. 160–164.
• Haid Katalin: Zs. Z., az „írásköteles" költő. In: Somogy 1981/1.
• Kis Lázár: Zs. Z. emlékezete. In: Székely Újság, 1990. okt.

Zsögön Zoltán nevét viseli az ozsdolai művelődési otthon emléktáblával a falán. 1991-ben, születésének 110. évfordulóján egykori szülőháza helyén, Borbáth Tibor udvarán a szülőfalu közössége emlékkopjafát állított. „Ezen a telken állt Zsögön Zoltán 1880-1951 tanár költő szülőháza" – olvasható a Tódor Béla és Fábián István helybeli fafaragók által készített kopjafán.
Forrás: Ozsdola honlapja