Festő-és grafikusművész, emlékiratíró.
Névváltozat: Zsögödi Nagy Imre
A Székely Festőiskola egyik legjelentősebb képviselője. A mai Csíkszeredához tartozó Zsögödön született 1893. július 25-én. A Zsögödi előnevet szülőfaluja tiszteletére vette fel. Az elemi iskolát szülőfalujában, középiskolai tanulmányait Csíksomlyón és Gyergyószentmiklóson végezte. Csíksomlyón szerzett tanítói oklevelet. A budapesti Rajztanárképzőn, a szolnoki művésztelepen és a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, Olgyai Viktor irányításával. 1915-1917 között katonáskodott, az első világháborúban a harctéren megsebesült.
1924-től hazaköltözött Erdélybe, a nagybányai művésztelepen is dolgozott. Haláláig kisebb megszakításokkal Zsögödön élt. Élete elválaszthatatlan szülőfalujától, amely általa lett híres, a zsögödi táj elevenedik meg számos alkotásán. 1925–26-ban Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Brassóban mutatkozott be fametszeteivel és festményeivel.
Az 1920-as évektől több európai országban járt tanulmányúton, számos kiállítása volt erdélyi városokban és külföldön is, Budapesten, Berlinben, Velencében, Zürichben, Prágában, Nürnbergben. 1929-ben és 1931-ben a budapesti Ernst Múzeumban volt kollektív kiállítása.
1930-tól a Barabás Miklós Céh alapító tagjaként több hazai kiállításon vett részt.
1930-ban Domokos Pál Péterrel és Vámszer Gézával közösen lerakták a csíki múzeum alapjait. 1936-ban és 1937-ben is gyűjteményes kiállítással szerepelt a fővárosban, 1938-ban Londonban volt egyéni tárlata.
1949-1950 között a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola tanára volt.
1962-ben zsögödi házát Csíkszereda városának adományozta, itt nyílt meg 1973-ban, a művész nyolcvanadik születésnapjára a Nagy Imre Képtár a Csíki Székely Múzeum gondnokságában. Halála előtt, 1976-ban mintegy 8000 alkotását ajándékozta szülővárosának.
Nagy Imre semmilyen irányzatnak sem vált tudatos követőjévé, s ennek ellenére a XX. század korszerű festője volt. Mint Genthon István írja: “Nagy Imre a székely parasztok életét balladai tömörségű festői kompozíciókban örökítette meg, egyszersmind az erdélyi táj, kivált a Hargita vidékénak nagy festője.”
Festményeit a Csíki-medence jellegzetes fénye ragyogja be. Grafikákat, akvarelleket, rézkarcokat és fametszeteket, tus- és ceruzarajzokat is készített. Az erdélyi magyar irodalom és művészet jeles képviselőit ábrázoló tusrajzainak arcképcsarnoka az életmű felbecsülhetetlen részét képezi. A rajzok 1973-ban kötetekben is megjelentek.Hagyatéka közel 7000 darabból áll, vázlatokat és kész műveket egyaránt tartalmaz, amelynek legnagyobb részét hazai közgyűjtemények őrzik, 6547 darabot a Csíki Székely Múzeum Nagy Imre képtárában őriznek.
1976. augusztus 22-én hunyt el Csíkszeredában. A festőművész hamvait zsögödi műtermének külső falában helyezték el 1976 augusztusában; a szülőházban személyes dolgai, használati tárgyai, bútorai, könyvei láthatók, utolsó két ceruzarajz önarcképe, valamint a festőállványon látható félbe maradt kompozíció.
Ismertebb festményei: Az én falum (1962, Zsögöd); Az utolsó két ló (1965, Zsögöd); Krumpliszedők (1968, Kolozsvár); Noé bárkája felé (1967, Kolozsvár); Pihenés (1973, Kolozsvár); Régi temető (1969, Zsögöd); Fürdés (1967, Kolozsvár); Avignoni kisasszonyok Zsögödön (1965).
Följegyzések című könyve, amelyben életpályáját meséli el, 1979-ben jelent meg. Születésének centenáriumára, 1993-ban kiállítást rendeztek Csíkszeredában. Halálának harmincadik évfordulóján, 2006-ban a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó és a Csíki Székely Múzeum gondozásában jelent meg A bőfény forrása. Zsögödi Nagy Imre című monográfia, szerzője Szabó András, az életmű egyik szakavatott kutatója, a művész hagyatékának kurátora.
"Amit ránk hagyott, minden átszüremlett az ő szellemiségén. Élte, látta, és élőnek láttatta környezetét, a mindig bőfényben fürdő Csíki valóságot: tájat, embert állatot." (Szabó András)
Díjai, elismerései:
1957-ben a Román Népköztársaság Művészetének Érdemes Mestere
1963-ban a Munka-érdemrend I. fokozata
1968-ban KulturálisÉrdemrend I. fokozata
2005-ben post mortem Magyar Örökség-díjjal jutalmazta a Magyar Örökség és Európa Egyesület.
