2024. április  20., szombat, Tivadar
   
BÁNYAI János
BÁNYAI János

Kézdivásárhely, 1886. november 6. – Székelyudarhely, 1971. május 13.

ÉLETRAJZ

Geológiai szakíró, tanár, szerkesztő, a Székelység című folyóirat alapítója és szerkesztője. Munkái Erdély földrajzi viszonyaival, a Székelyföld geológiájával és hasznosítható ásványi kincseivel, fürdőivel, borvizeivel foglalkoznak.

Családi neve: Binder, 1905-ig viselte családi nevét.

Álnevei: Siculus, Székely Tivadar

A középiskolát szülővárosában, az egyetemet Kolozsváron és Budapesten, majd Jénában és Berlinben végezte. 1942-ben Szegeden avatták doktorrá. 1908-1919 között Abrudbányán, 1921-1931 között Székelykeresztúron tíz éven át a tanítóképző tanára volt, 1931-től 1945-ig Székelyudvarhelyen tanított.

1931-től Székelyudvarhelyen élt, tanári munkássága mellett geológiai tevékenységet folytatott, és 1931-1944 között a Székelyföldet és népét ismertető, 14 évfolyamot megért Székelység című havi folyóirat főszerkesztője volt.
Mintegy ötszáz közérdekű írása jelent meg különböző erdélyi és magyarországi lapokban, szakfolyóiratokban. Számos hazai és külföldi kutatóintézet külső munkatársa volt. Már 1913-ban, majd 1921-ben felkérték a budapesti, illetve a bukaresti Földtani Intézet külső munkatársának. 1929-ben a Székely Nemzeti Múzeum Emlékkönyvében jelent meg az első ásványvizekkel foglalkozó tanulmánya, az Adatok a hargitai ásványvizek geológiájához, ettől kezdve munkásságának java egyre inkább az ásványvizek kutatásával kapcsolatos.
1929–ben a Magyar Természettudományi Társulat a Bugát Pál-nagydíjjal tüntette ki, a Korondi Aragonit terület geológiai viszonyai című munkájáért.
1940–ben a Földtani Társulat tagja lesz, és az marad egy félévszázadon át. 1941–ben a Kelet–Erdélyi és Székelyföldi Fürdőszövetség alelnöke lesz és az Orbán Balázs Borvízkutató Intézet szervezője.
1947–től a székelyföldi vasércek kutatását vállalta. Munkájának eredménye A Magyar Autonóm Tartomány hasznosítható ásványkincseiről megjelent kötet (Bukarest, 1957), valamint a tartománybeli ásványvizek és gázömlések monográfiái, amelyek ma is alapmunkának számítanak.
1961–ben a 75. életévét betöltő Bányait, az erdélyi ásványos vizek kutatóját, generációk földtani tanítómesterét köszönti a Magyar Földtani Társulat.
1965-ben a Magyar Földtani Társulat arany diplomával tüntette ki a tudományban és a népek közötti barátságért való tevékenységéért.
A Bányai János tudományos hagyatékát felmérő Vofkori László szerint fő jellemvonása a szorgalom, tudományszeretet, hivalkodásmentes magatartás, fáradhatatlanság, ismeretei gyarapítására, szelídség, igazi baráti állhatatosság, emberség, az előadók iránti tiszteletadás.

Kristó András írta róla: "Életével, munkásságával bizonyította, hogy vidéki elszigeteltségben is lehet dolgozni, elismerést kiérdemelni, benne élni a tudományok vérkeringésében, lehet együtt fejlődni a tudománnyal, világszínvonalon dolgozni és mindezt az ismeretanyagot a nép szolgálatába állítani."

MŰVEI

Munkái:

  • A Székelyföld természeti kincsei és csodás ritkaságai. Székelyudvarhely 1938;
  • Szent Anna-tó és környéke. Székelyudvarhely 1940;
  • Székelyföld írásban és képben. Társszerző. Szerk.: Dávid József, Budapest, 1941.
  • A Magyar Autonóm Tartomány hasznosítható ásványi kincsei, Bukarest, 1957;
  • Magyar Autonóm Tartománybeli ásványvizek és gázömlések. Társszerző, 1957;

Szerkesztésében névtelenül Székelyudvarhelyen megjelent munkák:

  • Ki volt Orbán Balázs?(1929;
  • Székelyföldi útmutató. Sorozat 1933–40.

Folyóiratokban megjelent tanulmányok, cikkek:

  • Adatok a hargitai ásványvizek geológiájához. In: Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára, 1929.
  • A Hargita vulkanikus kőzeteinek elterjedése. In: Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára, 1929.
  • A székelyföldi ásványvizek. In: Erdélyi Múzeum, Kolozsvár, 1934.
  • Székelyföld ásványvizeinek eredete és forrásfoglalásai. In: Erdélyi Múzeum-Egyesület Emlékkönyve, Kolozsvár, 1934.
IRODALOM ÉS FORRÁSOK

  • Kisgyörgy Zoltán: Bányai János az erdélyi geológusiskola fáklyavivője. Brassói Lapok. 1970. június. 18;
  • Vofkori László: Bányai János tudományos hagyatéka. In: Művelődés, 1974/4;
  • Hermann Gusztáv: Székelyudvarhely művelődéstörténete. Jegyzetek: Hermann Gusztáv Mihály. A Kislexikont kiegészítette: P. Buzogány Árpád. 2. bőv., jav. kiadás. Csíkszereda, Pro Print Kiadó, 2015;
  • Kristó András: Dr. Bányai János (1886-1971) munkásságának helye az erdélyi magyar tudományosságban. In: Kristó András: Beszélő tájak. Székelyudvarhely, Agora, é.n. (Scientia Transylvanica);
  • Polgárdy Géza, dr.: Százharminc éve született dr. Bányai János. In: Erdélyi Gyopár, 2016. november-december, 6. szám.

Online források

EMLÉKEZETE, UTÓÉLETE

Székelyudvarhelyen a Bányai János Műszaki Szakközépiskola viseli a nevét.

A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum új székhelyén (Haberstumpf-villa) Bányai János emlékszobát rendeztek be, amely a tudós hagyatékát őrzi és mutatja be a nagyközönségnek.

Tanár ,