Ferencrendi szerzetes, az erdélyi ferencrend történetírója, definitor.
Eredeti neve: Halász János
Névváltozatok: Losteiner János Leonárd, Halász-Losteiner Leonárd
Kolozsváron született 1744-ben, középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, feltehetően a jezsuiták Farkas utcai kollégiumában. 1761-ben lépett a ferences rendbe, A noviciátus éveit Medgyesen és Székelyudvarhelyen töltötte, majd filozófiát tanult Esztelneken. Teológiai tanulmányait Kolozsvárt, a teológiai főiskolán végezte. 1768-ban szentelték pappá.
Losteiner Leonárd nagy munkabírású, tudósi elkötelezettséggel dolgozó szerzetes volt, elöljárói számos rendi tisztséggel bízták meg.
1770-1771-ben Kapjonban, Dés filiáján lelkész és Haller Antal gróf káplánja.
1773-1790 között a kolozsvári teológiai főiskola, a Studium Generale lektora és tanára volt, ahol egyháztörténetet is tanított.
1792-ben Széken, 1795-ben Medgyesen, 1796-1800 között Mikházán házfőnök, 1801-1804 között definitor.
1802-től 1826-ban bekövetkezett haláláig Csíksomlyón élt, rendi történetíróként tevékenykedett és rendezte a kolostor levéltárát. Az erdélyi ferences rendtartomány levéltárosaként az archívum okleveleit bevételezte és rendezte, a levéltári adatokat később művei megírása során fel is használta.
Az ő idejében bontották le a középkori csíksomlyói templomot 1802-ben, és kezdték el építeni az új, ma is álló barokk templomot. Az új kegytemplom építésének vezetője és legfőbb mozgatója Losteiner Leonárd volt. Utolsó éveiben elvesztette látását.
Életéről és munkásságáról ferences rendtársai, Boros Fortunát, György József és Benedek Fidél írtak bővebben.
Losteiner az erdélyi ferencesek krónikása, munkáit latin nyelven írta. Kéziratban fennmaradt munkái rendkívül értékesek. Történetírói munkásságának fontosabb eredménye a csíksomlyói ferences kolostor és az erdélyi stefanita rendtartomány története.
Chronologia Topographico-Chorographica... című latin nyelvű kézirata jelentős hely-és művelődéstörténeti forrásmunka, tartalmazza a csíksomlyói templom, a kolostor és környéke történetét az alapítástól 1777-ig.
''A terjedelmes kézirat egyik legértékesebb fejezete a csíksomlyói kolostor és a XIX. század elején lebontott középkori templom részletes leírása, melyet kiegészít a templom és a kolostor rendkívüli művészettörténeti jelentőségű XVIII. századi alaprajza.''(Muckenhaupt Erzsébet: A csíksomlyói ferences könyvtár kincsei. Budapest – Kolozsvár, é.n. p. 22.)
A latin nyelvű Chronologia... szövegéből nyomtatásban először először 1956-ban a Csíki Múzeum Közleményeiben jelent meg eredeti latin nyelven és magyar fordításban egy részlet, a Madéfalvi veszdelem törénetéről szóló rész, Nagy Imre csíksomlyói gimnáziumi tanár 1861-es keltezésű kézirata alapján.
A 18. század végéről ismerjük még Theatrum Orbis Christiani Hungarico-Transsylvanicum... című egyetemes történetét.
Istennek kincses tárháza, melly Csik Somlyai tsudálatos Szűz Mária szent képéről rég üdőtől fogva osztogattatik címet viseli a csíksomlyói kegyszoborról kisebb terjedelmű kézirata, amely a 19. század elején készült, a Csíksomlyói Ferences Kolostor Könyvtárának egyik jelentős értéke. Mohay Tamás budapesti néprajzkutató közlése szerint a kézirat 19. század második felében készült másolata a kolozsvári Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtárban tanulmányozható.
Losteiner Leonárd valószínűleg 1810-1815 között állította össze kéziratát, amely mintegy kétszáz évig ismeretlen volt. Mohay Tamás szerkesztésében és bevezető tanulmányával 2015-ben a Csíksomlyói Ferences Kolostor kiadásában jelent meg a kézirat hasonmás és átírt kiadása. Losteiner kézirata az első magyar nyelven írt mű a Csíksomlyón tisztelt Mária-szoborról és a korabeli tanuk által elbeszélt csodatételeiről.
Losteiner tudósi egyéniségét, történetírói jelentőségét csak kéziratban maradt életműve és levelezése feldolgozása után lehet a maga teljességében értékelni. Fennmaradt kéziratai ma különböző rendházak könyvtáraiban (Csíksomlyó, Szamosújvár) és a kolozsvári egyetemi könyvtárban tanulmányozhatók.
Mohay Tamás tanulmányában írja Losteiner munkásságának jelentőségéről: "Nem törekedett hírnévre, ám a rábízott feladatokat hűséggel elvégezte; nem lett ismert a saját korában, ám művei nélkülözhetetlennek bizonyultak sok későbbi generáció számára."
