Festőművész, könyvillusztrátor.

A csíksomlyói római katolikus gimnáziumban érettségizett, a budapesti képzőművészeti főiskolán tett tanárvizsgát. Mesterei: Székely Bertalan, Hegedűs László, Zemplényi Tivadar, Révész Imre. Rajztanárként Gyergyóditróban, Gyergyószentmiklóson, Désen és Kolozsváron tanított. Élete java részét Désen, majd Kolozsváron élte le. Első önálló kiállítására 1911-ben került sor Gyergyószentmiklóson, ahol több mint száz alkotása kapott helyet. Ebben az időben ismerkedett meg Nagy Istvánnal, akinek szülőföldet ábrázoló festészete mély benyomást gyakorolt rá.
1926 őszén tanulmányutat tett Bécsben, Münchenben, Firenzében, Rómában, Assisiben és Velencében.
1923-1934 között Désen festőiskolát működtetett. 1934-ben véglegesen Kolozsváron telepedett le, a Piarista Főgimnáziumban, a Marianum polgári iskola tanárképzőjében, az Unitárius Kollégiumban és Tanítóképző Intézetben tanított. 1935-től Tóth Istvánnal közösen festőiskolát működtettek az Unitárius Kollégiumban. 1946-1953 között a kolozsvári Művészeti Népi Iskola önkéntes tanára volt.
Munkásságáért számos kitüntetésben részesült. 1940-ben Corvin-koszorúval tűntették ki a kolozsvári múzeum képanyagának restaurálásáért, amelyet Nagy Alberttel és Fülöp Antal Andorral együtt végzett. A Madéfalvi veszedelem című festményét 1941-ben díjazták, a Lármafa című festményéért 1942-ben Lotz Károly-aranyérmet kapott. Kiemelkedő alkotásai közt számon tartják Budai Nagy Antal- és Dávid Ferenc-sorozatait. Nagy történelmi kompozíciói: a Madéfalvi veszedelem; Lármafa; Dózsa György; Dávid Ferenc halála. A csíksomlyói kegytemplom Szent Antal-oltárképét 1931-ben festette. Könyveket is illusztrált, többek között Színi Lajos köteteit: Az őzolló (1926), Nyüszkölés a feredőn s a nagy víz martján (1937).
Munkái megtalálhatók kolozsvári és budapesti múzeumokban, a marosvásárhelyi képtárban 53 alkotása található, 22 olajképét a csíkszeredai múzeumban őrzik.
Képzőművészeti írásait korabeli erdélyi napilapok, folyóiratok, többek között a Hírnök, a Pásztortűz, a Kolozsvári Szemle, az Ellenzék közölte. Önvallomása Az élet érdekel csupán címmel a Pásztortűzben jelent meg (1931/10). Születésének 125 éves évfordulójára 2006 novemberében emlékkiállítást rendeztek Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeumban. 1999-ig Désen utca viselte a nevét.
1954 december 24-én, Kolozsváron hunyt el, a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Egyéni kiállításai:
1911 – Gyergyószentmiklós
1919, 1925 – Dés
1928 – Mozart Terem, Bukarest
1921, 1929 – Vármegyeház, Kolozsvár
1938 – Minerva Terem, Kolozsvár
1969 – Marosvásárhelyi Képtár, Kolozsvári Művészeti Múzeum, Kolozsvár

Fontosabb képzőművészeti írásai:

• Nagybányai festők kiállítása. In: A Hírnök, 1923. XX. évf. 3.sz.
• Néhány szó Erdély műszerető közönségéhez. In: A Hírnök, 1924. XXI. évf. 3.sz
• Az erdélyi magyar képzőművészet hat esztendeje. In: Erdélyi Almanach. Szerk. dr.György Lajos. Bp, 1925.
• Van-e régi és van-e új művészet? In: Pásztortűz, 1926. XII. évf. 22. sz.
• Zsákutcába jutott a képzőművészet. In: Pásztortűz, 1928. XIV. Évf. 25-26. sz.
• Az erdélyi képzőművészet nehézségei. In: A Hírnök, 1930. XXVII. évf. 7.sz.
• Az élet érdekel csupán. In: Pásztortűz, 1931. XVII. évf. 10. sz.
• Az erdélyi képzőművészetről. In: A Hírnök, 1934. XXXI. évf. 1.sz.
• A rajz szerepe az erdélyi magyar piktúrában. In: A Hírnök, 1934. XXXI. évf. 12.sz.
• Kolozsvári képkiállítás. In: A Hírnök, 1935. XXXII. évf. 1.sz.
• Nagy István. In: Hölgyfutár, 1937. IV. évf. 3. sz.
• Közönség és művészet-válság. In: Széphalom, 1938. II. évf. 3. sz.
• Megnyílt Thorma János hagyatéki kiállítása a kolozsvári vármegyeház üvegtermében. In: Keleti Újság, 1938. XXI. évf. 230. sz.
• Nagy Oszkár képkiállítása. In: Pásztortűz, 1940. XXVI. évf. 3. sz.
• Művészeti felfogások és az erdélyi művészet útja. In: Kolozsvári Szemle, 1943. II. évf. 4.sz.

• 125 éve született Szopos Sándor. Emlékkiállítás. In: Szereda.Origo. 2006/3.p. 14.
• Antal Ildikó: Közénk jön Szopos Sándor. In: Hargita Népe, 2006. november 2.
• Erdélyi Lexikon, Nagyvárad, 1928. p. 282.
• E. Szabó Ilona: Katedra és paletta. In: Utunk, 1972. XXVII. Évf. 6. sz.
• János Pál: Tanúság és tanulság jövendő századoknak. In: Hargita, 1981. május 17.
• Kortárs magyar művészeti lexikon. III. (P–Z). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2001. 533. o. ISBN 963-8477-46-6 Online http://artportal.hu/lexikon/muveszek/szopos-sandor-1075
• Kós Károly: Magyar képzőművészet Erdélyben. In: Napkelet, 1920. I. évf. 7-8. sz.
• Miklós József: Csíki lexikon. Csíkszereda, 2004.
• Murádin Jenő: Erdélyi festőiskolák. Bukarest-Kolozsvár, 1997.
• Murádin Jenő: Szopos Sándor. Budapest, Tibera, 2006.
• Művészeti Lexikon. 4. kötet. Budapest, 1984.
• Szabó András: A mítoszteremtő remény felvillanása. Szopos Sándor festőművészről. In: Székelyföld. 2007. febr. (XI évf. 2.) p. 144-147. Ill. Szopos S. munkái.