Orvos, orvosi szakíró, közíró
Dr. Nagy András
Nagyapja Tivai Nagy Imre, testvére Nagy Borbála.
Középiskoláit szülővárosában, Debrecenben és Kolozsvárt végezte (1915-23), a bukaresti orvostudományi fakultáson doktorált 1929-ben. Sebészeti és nőgyógyászati szaktanulmányokat folytatott Szombathelyem (1929-30), majd Párizsban (1930-31). Orvosként dolgozott 1931-től Csíkszeredában, 1935-től a gyulafehérvári teológia orvosprofersszora, püspökségi orvos, 1938-45 között a csíksomlyói, majd a csíkszeredai szülészet megszervezője és vezetője.1947-től Csíkszentkirályon élt. 1964-78 között a Csík rajoni, majd a Hargita megyei Egészségügyi Nevelési Szolgálat alapítója és vezetője nyugalomba vonulásáig.
Több mint kétszáz cikket, tanulmányt írt, amelyet számos folyóirat közölt. Egészségtani középiskolai tankönyvét 1938-ban adták ki.
Erdély majd minden városában, Al- és Felcsík minden falujában mintegy 300 tudománynépszerűsítő, ismeretterjesztő előadást tartott főként a család- és csecsemővédelemről, az alkoholizmus- és abortuszellenes küzdelem tárgyköréből. Hivatástudatában a gyógyítás egyenértékű a népneveléssel.
Érdeklődési köréhez tartozott a gyógyfürdők kérdése. Erről tanúskodik Fürdőhelyeink című írása a Korunkban (1970) és a Hargita megye gyógytényezői (Csíkszereda, 1974) című kötetben közölt tanulmánya. Értékesek kortársairól írt megemlékezései: Bitay Árpádról és Nagy István festőművészről a Korunkban (1968) és Szemlér Ferencről a Művelődésben (1979).
Kéziratos hagyatékából Városkép és ami hozzátartozik… címmel Csíkszeredáról szóló emlékíratát a Pallas-Akadémia kiadó adta ki 1995-ben. Lapjain a második világháború előtti kisváros mindennapjai, jellegzetes alakjai, a település története, emlékezetre méltó eseményei, helyi anekdotái elevenednek meg. Lót visszanéz című önéletrajza ugyanitt jelent meg 2001-ben, a szerző fiának, Nagy Benedeknek az utószavával.
