Néprajzkutató, néprajzi író. Kutatási területe Erdély, elsősorban a történelmi Csíkszék vallási néprajza.
Gyimesbükkön született többgyermekes vasutascsalád gyermekeként, 1912. január 7-én. Édesanyját korán elveszítette. Elemi iskolába Csíkszenttamáson, Marosfőn és Gyergyószentmiklóson járt, a gimnázium hét osztályát a Szent Miklós Állami Gimnáziumban végezte el Gyergyószentmiklóson,
1930-ban Marosvásárhelyen román nyelven érettségizett.
Gyulafehérváron teológiát végzett, 1935-ben Majláth Gusztáv Károly püspök szentelte pappá. Zetelakán segédlelkészként teljesített papi szolgálatot, és hitoktatóként is tevékenykedett. Egy év múlva Csíkszentdomokosra helyezték, ahol 1937-ig dolgozott, ebben a felcsíki nagyközségben és környékén került sor első néprajzi gyűjtéseire. Néprajzi tárgyú, nevelő célzatú írásait közölte a kolozsvári Vasárnapi Harangszó, a székelyudvarhelyi Székelység, a Csíki Néplap és a Gyergyói Újság. Első néprajzi munkája, a Szenthelyek, ünnepnapok. Csíkszentdomokos és Balánbánya turistakalauza (Kolozsvár, 1936.) saját kiadásában jelent meg.
1937-1938 között Csatószegen szolgált lelkészként, ezt követően két évre Petrozsénybe került, ahol hitoktatói iskolai munkája mellett a munkát kereső székely fiatalok szociális problémáival és erkölcsi nevelésével is foglalkozott.
1940-ben, a második bécsi döntés után Kolozsvárra helyezték, ahol segédlelkészi beosztásban, állami és felekezeti iskolai hittantanárként működött. Egy év múlva a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium helyettes hitatntanárává nevezték ki. 1941 szeptemberétől 1944 nyaráig dolgozott Csíkszeredában középiskolai hittantanárként és a diákotthon felügyelő pedagógusaként. A Római Katolikus Gimnázium diákönképzőkörében néprajzi tanulmányi kört szervezett, Határőr címmel szerkesztette a gimnázium Mária Kongregációjának értesítőjét, amely a diákok néprajzi tárgyú gyűjtéseit is közölte.
Két néprajzi munkája is megjelent ebben az időszkban: Áhitat a falun. Adatok Csíkszentdomokos vallásos néprajzához (Csíkszereda, 1943); Ünneplő székelyek. Adatok a székelység vallásos néprajzához (Csíkszereda, 1943, 2.kiad.: Kolozsvár, 1944).
1944- július1-én tartalékosként be kellett vonulnia, a front átvonulásakor a tábori kórházban teljesített szolgálatot Marosvásárhelyen. A háború után, 1945-ben az egyházmegyei hatóság Csíkkarcfalvára küldte. Néprajzi tanulmányait egyetemen szerette volna folytani, de nem kapta meg egyházi elöljárói jóváhagyását. Kényszerűségből 1945-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem történelem-földrajz szakára, látogatás nélküli tagozatra iratkozott be, 1947-ben szerzett tanári oklevelet.
Időközben a csíkkarcfalvi általános iskola igazgatójává nevezték ki. Irányításával 1946-ban Csíkkarcfalván létrehozták a Felcsíki Néprajzi Múzeumot. A múzeum gazdag néprajzi anyagából mindössze néhány fényképfelvétel maradt ránk saját hagytékában.
1947-ben az Oktatási Minisztérium Székely Lászlót minden indoklás nélkül elbocsátotta csíkkarcfalvi tanári állásából. 1947 decemberétől az egyház által működtetett brassói katolikus gimnáziumba helyezték át, ahol történelmet és földrajzot taníthatott, azonban az egyházi iskolák államosítása után Székely Lászlót az egyház eltilotta az állami iskolákban való oktatástól.
1948-ban néprajzi tanfolyamokon vett részt Kolozsváron, majd Gunda Béla professzor irányításval folytatta megkezdett doktori tanulmányait, hogy néprajzi tanulmányait kiteljesítse. 1949-ben néprajzból doktorált.
1948-ban azonban Márton Áron püspök felfüggesztette egyházi, papi állásából Székely Lászlót, aki az állami tanügy keretében Temesváron kapott alkalmazást. Ettől kezdve negyedszázadon át földrajzatnárként tanított temesvári iskolák magyar tagozatán 1973-as nyugdíjazásáig.
Utolsó, nyugdíjas éveit a néprajztudománynak szentelte, szoros baráti és szkmai kapcsolatot ápolt a Szegeden élő Bálint Sándor néprajzkutatóval.
Székely László 1982. július 24-én agytrombózis következtében váratlanul hunyt el Temesváron.
Székely László Kutatási területe Erdély, főként Csík vallási néprajza. A vallási néprajz iránti érdeklődése már korai írásaiban is megmutatkozott. Néprajzi írásai, cikkei, tanulmányai jelentek meg számos erdélyi magyar lapban, 1944 előtt többek között a Jó barát, Gyergyói Újság, Csíki Néplap, Vasárnapi Harangszó, Erdélyi Tudósító hasábjain. Tanulmányait közölte az Erdélyi Iskola és a Vezetők lapja. 1944 után több bukaresti lap is közölte írásait: Pionír, Jóbarát, Szabad Szó, Tanügyi Újság, Könyvtári Szemle.
Vallási néprajzi tárgyú tanulmányai a Vigília című magyarországi folyóiratban jelentek meg.
Önálló kötetei 1944 előtt jelentek meg. Csak halála után jelent meg talán legterjedelmesebb munkája, a csíki székelyek vallási néprajzát összefoglaló kötete: Csíki áhitat. A csíki székelyek vallási néprajza (Budapest, 1995). Művéből a csíki székelyek vallási életét minden életkorban, napszakban, a teljes egyházi év során és minden helyen megismerjük.
Székely László néprajzi munkásságának jelentőségét Erdélyi Zsuzsanna, valmint Pusztai Bertalan néprajzkutatók méltatták a kötet előszavában.
„Székely László, ha Magyarországon él, méltó társa lehetett volna Bálint Sándornak (és ilyetén minőségben tartotta volna őt számon a tudományos világ) egy új kutatási terület, a vallási néprajz hazai fölfuttatásában és művelésében." - írja Erdélyi Zsuzsanna a könyv előszavában.
Pusztai Bertalan néprajzkutató, a szöveg gondozója így fogalmaz:
„Példamutató, ahogy teljes biztonsággal vezet be minket szűkebb és tágabb szülőföldje, Csík és Erdély egyháztörténetébe, népi vallásosságába, figyelve minden közleményre és jelentőséget tulajdonítva minden apró adatnak. Tág horizontú néprajzi monográfiaként és gondos helytörténeti munbkaként egyaránt megállja helyét könyve."
Székely László számos, néprajzi tárgyú dolgozata kéziratban maradt, ezek közül több is fogalkozik Csík néprajzával. Az életfordulók néprajza. A paraszttársadalom alkata az életfordulók csíki néprajzában című doktori értekezése is kiadatlan maradt. Megjelent művei is nehezen hozzáférhetőek, a néprajzos szakma is alig ismeri életművét.
