OFM, Ferenc-rendi szerzetes, az erdélyi ferences provincia tartományfőnöke.
A gimnáziumot Csíksomlyón végezte. Tizenkilenc éves korában, 1875-ben Kolozsváron lépett a Ferenc-rend kötelékébe. A teológiát Kolozsváron végezte, 1879-ben szentelték pappá. Csíksomlyón tanító volt, 1883-ban Nagyszebenben hitszónok, 1884-től újra Csíksomlyón tanító. Fiatal papként 1883-ban megkezdte életének legnagyobb és legjelentősebb küzdelmét, amelynek célja a szerzetesi fegyelem visszaállítása volt a ferenc-renden belül. Az általa elindított mozgalom általánossá lett az egész egyházban, 1897-ben XIII. Leó pápa kötelezővé tette a rendi szellem javítását az egész világon élő ferencesek részére.
Több ferences kolostor házfőnöke volt, életének fontosabb állomáshelyei: Mikháza, Vajdahunyad, Medgyes és Brassó. 1911-től a tartományfőnöki tisztséget töltötte be, tevékenységével az erdélyi ferences provincia megreformálója volt. 1914-től Brassóban volt házfőnök, haláláig, 1942. április. 27-ig. A brassói központi temetőben nyugodott a temető felszámolásáig. 1976-ban átvitték a brassói Keresztelő szent János ferences templom kriptájába.
Szent élete és a lelkekért égő buzgósága miatt már életében szentként tisztelték. Az erdélyi ferences tartomány már 1947-ben beindította tartományi szinten boldoggá avatását, amelyet a rend feloszlatása után csak 1992-től lehetett ismét szorgalmazni.
Aszkéta, szentéletű alakját a Hírnök, és a Katolikus Világ lapjain 1943-44-ben Trefán Leonárd 27 cikkben idézte föl, Dr. P. Boros Fortunát könyvben emlékezett meg róla: Elek atya arca. (Kolozsvár, 1947).
Csobotfalván, a Kájoni János utca 72. szám alatti házban született Csiszér Imre Elek Ferenc-rendi szerzetes. A 150 évnél is idősebb ház Csobotfalva egyik legrégibb épülete, az utca felőli homlokzaton állt a 80x48 cm-es fehér márványtábla, melyet 1944. augusztus 13-án avatták fel.